Éles Mihály blogja

Négy cserfes leányka
Közöttük a Janka,
Az Ő lelke bezáródik
Mint a széf a bankba.

Bár találnánk hozzá kulcsot
Megfejtenénk a nagy titkot.
S a kincset mit rejt a széf
Mindenfelé széthintenénk.

Széthintenénk úgy bizony,
Hogy mindenkinek bőven jusson.
Mert az a kincs a szeretet,
Mit kicsi szíve úgy rejteget.

Pannuskám az aranyos,
Mindenkire mosolyog.
Szája olykor fülét éri,
Mosolya meg oly tündéri.

Mosolyával lelket ringat,
Kis kezével megsimogat.
Szeme huncut és ragyogó,
Mint a szivárványos üveggolyó.

Ideugrik, odalép,
Mint a szöcske meg a légy.
Futva megy és billeg ő,
A kis barázdabillegető.

Drága kicsi Orsikám,
Légy mindig jó unokám.
Ne durcáskodj énnekem
Mert én azt nem szeretem!!!

Duzzogásod legyen vidám!
Az lesz az én gyógypatikám.
Nevessél csak kiscsillagom,
Mint a nap a rajzaidon.

Pici ujjad zongorázzon!
Éneked meg szálljon, szálljon!
Harmóniát zengedezve,
Mamád, Papád örömére!!

Négy unoka - négy angyalka!
Angyalkák közt Zsófika
Az elsőszülött unoka.

Zsófika már tizenéves,
És szikrázóan tehetséges,
Hogyha muszáj, hát zongoráz,
Ha elunja fuvoláz.

Kedve szottyan festeget,
Vagy zenére lépeget.
Tornáját, bár művészi,
Aerobikkal tetézi.

Imád jókat lovagolni,
S már sok éve mondja:
Semmi sem áll távol tőlem,
De gyermekorvos lesz belőlem.

Angyalkáim!!!
Isten ajándéka vagytok.
Nőjön nagyra kis szárnyatok!
Angyalkáim, szárnyaljatok!…

Az Angyalkáim letölthető és meghallgatható a szerző előadásában is.