Éles Mihály blogja

Tisztelt Szerkesztőség!

Elégszer írtam levelet a Leninvárosi Krónikába és más, országos terjesztésű lapokba is. Jó ideje már annak is, hogy abbahagytam. Most azonban ismét késztetést érzek a levélírásra. A Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony által jegyzett írás mélyről jövő, már-már lincshangulatot tükröző érzelmeket váltott ki néhány levélíróból. Ez döb­bentett meg, ez adta kezembe a tollat! Értetlenül állok a jelenség előtt. Vajon kinek szól ez az indulat, ez az üzenet? Ennek a törékeny, kedves asszonykának talán? A kormánynak? Vagy mindenki­nek aki másképp gondolja?

Mindenekelőtt a kormánynak szól! Gyermetegség pedig egy alig hat hónap­ja működő kormányon számon kérni mindazt, amit az előző kormány négy éve alatt senki nem kért számon (mun­kanélküliség, Bokros csomag stb.). Ez a kormány most olyan szervezett (blokád) nyomás alatt áll, hogy mozdulni is alig tud. Az pedig tudott dolog, hogy “gúzs­bakötve” nem lehet táncolni.

Ennek a kormánynak csak az a „ba­ja”, hogy tisztességesen akar kormá­nyozni.

Tisztessége tetten érhető, a gyermekes családok felemelésére tett intézke­désében A gyermekeket támogatja, no­ha tisztában van azzal, ezek a gyermekek 10-15 év múlva lesznek csak vá­lasztópolgárok. Tisztesség – sandaság, jelen és múlt! E szópár aligha zavarja a levélírókat. A képviselőasszony írása csak egy kis szikra volt a gyúl anyaghoz! Ürügy!

Nézzük meg közelebbről az egyik írást.   – ,,Az írásra a Fidesz képviselő múlt heti számtanpéldája motivált” – írja Barna Sándorné és nyomban el is fe­lejti a motivációt, mert másról ír. Ír a 40 pontos választási ígéretről, a nyugdíja­sok átejtéséről, a Nemzeti Színház áthe­lyezéséről, majd a Metró meg nem épí­téséről. „Kit érdekelnek a milliárdok?” teszi fel a kérdést, mintha nem értesült volna arról, hogy a két utóbbi intézke­dés éppen a milliárdok elherdálását aka­dályozza meg.

Nem gondolom, hogy akár a kor­mány, akár Steinerné Vasvári Éva képvi­selő asszony az én védelmemre szorulná­nak. De azt határozottan vallom: a tisz­tesség úgy kívánja; hogy ennek a kor­mánynak is – úgy, ahogy az előzőnek – meg kell adni az esélyt, a lehetőséget a bizonyításra. Ehhez bizony türelem – anyai türelem szükségeltetik. Ezért emeltem szót, erre hívnám fel a jövő re­ménybeli levélíróinak figyelmét is.

(Megjelent: Tiszaújvárosi Krónika, Agora rovat, 1998 ősz