A szomszéd vár…
Badonics Sándorné Erzsébetnek és Váradi Imréné Magdinak ajánlva
Két szomszédvár,
az Idős Klub s az ÁMK.
A várak élén Kapitányok.
Nem viselnek kardot, nem huszárok!
Nem délcegek, nem daliák,
olyanok mint két szál virág!
No nem árvácska, vagy ibolya
hanem, élő, eleven rózsa!
Ám – “nincsen rózsa tövis nélkül!-”
akit megszúr – az megsérül! Ritkán szúrnak – csak ha muszáj;
így rend van, – és nincsen viszály!
Ha jó szóval simogatnak,
az emberek átváltoznak.
Így lesz a fiúból kánkánt járó delnő,
a leányból pedig lészen furfangos Gergő.
Most, búcsúzik e – vár Kapitánya,
nyugdíjba megy : – már alig várja!
A vár népe elsiratja,
könnyét nyeli s úgy zokogja:
Kapitány! Kapitány! – Ez a vár visszavár! Éjjel – nappal visszavár!