MAGAMRÓL RÖVIDEN . . .
Két hétre rá, hogy megszülettem –
Világháború tört ki fölöttem!
Csak néztem tágra nyílt szemekkel:
mit művel magával az EMBER!
De ezen akkor nem rugóztam, nem agyaltam sokat,
tudtam a béke, előbb-utóbb tör magának utat.
Kamaszként betegesen csenevész – vézna voltam,
izgő-mozgó társaimat , órákig bámultam.
Olykor csak pillogtam a felnőttség milyen lesz vajon!?
Túlélem magam – vagy “bakancsom” feldobom!?
Mivel a férfikor semmi jóval nem kecsegtetett,
hát tovább hordoztam magamban a “járó beteget”!
Ám eljött a párválasztás s megszűnt a magány,
hogy ki választott kit(?!) – az legyen örök talány!
De sejthetitek, miként történhetett,
mert én így udvaroltam s így kértem kezet:
csak akkor gyere hozzám s ezt jól jegyezd meg,
ha ápolónőm akarsz lenni, vagy korai özvegy!
Itt van velem a feleségem Ő rá a tanú,
hogy amit elmondtam, az a valóság s nem kamu.
Bizony nem vagyok jó jós ma már belátom:
eltelt sok – sok év s még mindig élem világom!
Mit mondhatnék még nektek – így hetvenévesen?! –
Hát éljétek meg – mint én – egészségesen!!!
ÉLES MIHÁLY
2009. július 22.