Búcsú egy ” friss lángú” Embertől

KOVÁCS  BÉLA   BÁCSI  HALÁLÁRA!

” Annak pedig, aki csinált valami megjegyzésre méltót az életben, elöregedvén így kell beszélnie. Engedjétek meg, hogy saját lábamon vonuljak a háttérbe. Ne nógassatok további teljesítményre. Ne csapjatok be ; ne kapassatok el. Ne kompromitáltassátok egy tolakvó aggastyánnal azt a friss lángú fiatalembert, azt a szívós férfit, akinek emlékét én is jó szívvel őrzöm. Tegyetek elém egy pohár bort , de hadd köszönjem meg csak egy kézmozdulattal,  arcomat se kelljen felétek fordítanom. Higgyétek, hogy a halál legyőzhető, ha én, lám elestem is. ”  Ezekkel a gondolatokkal birkózott Illyés Gyula , hosszasan készülődve az örök talányba , a megfejthetetlenbe vezető útra.

Béla bácsi, Te nem készülődtél. Erre az útra nem! Hiszen alig több mint két hónapja, hogy  válladon a hetvenhárom esztendővel, hoztad magaddal azt a “friss lángú fiatalembert” is,  jöttél az alapítók közé a ” diófát ültetők” örök optimizmusával. Jöttél, hogy kezdjük újra azt amit egyszer abbahagytunk, mert  hivatásos árulók becsaptak bennünket, elvették hitünket, elárultak minket  –  nem harminc ezüstért!  A tisztesség úgy kívánta akkor, hogy álljunk fel újra. Eljöttél, hogy újrakezdjük . A tétlenség felér az árulással. Jöttél, hogy tegyünk valamit ahogy lehet, amíg lehet…

A kiszámíthatatlan sors azonban más utat jelölt ki számodra. Ezen az úton mi már nem mehetünk Veled, mint, ahogy Te sem jöhetsz velünk az ötleted nyomán tervezett zarándoklatunkra a Vereckei hágóhoz. Nem lehetsz velünk testi mivoltodban, de szellemed ott lesz velünk, ott fog lebegni körülöttünk. Együtt fogunk körülnézni úgy  ahogyan őseink tették –  megszemlélve az új hazát!

Béla bácsi, nehéz lesz nélküled. Nehéz lesz nem hallani a rekedtesen is simogató hangodat. Nehéz lesz melegítő emberséged nélkül. Lesz megint MIÉP – közgyűlés, de az már nem olyan lesz nélküled. Lesz majd politikai vita is, de hiányozni fog az érvelésed, a tapasztalatod.

Drága Béla bácsi, legyen Neked könnyű a föld, nyugodj békében.  Isten veled!

Tiszaszederkény, 1996. február Éles Mihály

Szóljon hozzá!

Kötelező

Kötelező, Nem nyilvános