Mit akar a MIÉP Tiszaújvárosban?
Se többet, se kevesebbet, mint az ország más tájain sorra alakuló MIÉP szervezetek. Ám a mi helyzetünk valamivel nehezebb; az ország talán ” legfertőzöttebb” területén akarunk gyökeret ereszteni és szárba szökkenni. Néhányan – elszántak – bizonyosak vagyunk benne , hogy maradtak még zugok, fertőzetlen szigetek, ahonnan biztatást, bátorítást kaphatunk. Szükségünk van erre, no meg a cselekvő támogatásra, mert most még az esélytelenek kis csapata vagyunk ,de az esélyesek seregévé kell szerveződnünk. Ha nem sikerül, akkor azzal a szomorú tudattal , de tiszta lelkiismerettel nézhetünk majd tükörbe: mi megpróbáltuk! Kik és mi ellen kell országosan is, itt helyben is sereget gyűjteni? A válasz most rövid. Ki – ki nyissa meg az ” ablakát” és meglátja. Meglátja , hogy milyen iszonyatos mértékben és gyorsasággal folyik a leépülés! A magyarság indiánsorsra juttatása, tudatilag és lélekszámban egyaránt. Mindez természetesen nem fegyverrel ( óh, mily barbár gondolat ) hanem finoman, módszeresen, cseppekben adagolt médiaméreggel és más fondorlatos eszközökkel, alig észrevehetően.
– Fogy a magyar (!) halljuk, olvassuk most már naponta, holott évek óta sokkal többen halnak meg , mint születnek. Nos hát intézkedik a kormány: emeljük meg a gyógyszerárakat a csillagos égig, zárjuk be a kórházakat! Gyorsítsuk egy kicsit a tempót, mert az idegenek már itt toporognak lakásra, munkára, esélyegyenlőségre várva! Esélyegyenlőség?! A látszatra sem figyelnek. Gőzerővel folyik a kirekesztés: az alacsony vagy középjövedelmű családok gyermekeinek kirekesztése a felsőoktatásból. Elviselhetetlen terhet rakva a szülők vállára, a mégoly tehetséges gyerek sem tanulhat tovább. Ám a magyarság kirekesztése más módot is találtak. Egy nem állami főiskola – a 75.000. – Ft. -os félévi tandíj mellett – felvételi tárgyként a judaisztikát ( ! ) is megjelölte , noha Magyarországon ilyen tantárgy nem ( még nem) szerepel a tantervekben. Szemünk előtt nulláznak le nagy értékeket, hogy aztán bagóért magánkézre, magánzsebbe kerüljön az a vagyon, amihez nekik úgyszólván semmi közük, mert létrehozásában nem vettek részt . Szelektálhatnak, válogathatnak a munkaerőpiacon is a jó urak – ez nem kell , mert fiatal és szülni fog, ez meg mert közelít a nyugdíjkorhatárhoz , ez meg pláne nem , mert nagy a szája , amaz meg barna, ez meg túl fehér bőrű! Ha élni akarsz ,lesned kell a szemöldökrándulásaikat , tűrnöd kell álkapitalista fennhéjazásaikat. A kisemmizettek, a megalázottak serege pedig csak nézi, elhűlve nézi és kérdi: mi jöhet még? Nyissuk most tágabbra azt a bizonyos ablakot, nézzük meg , kik azok, akik ezt a gyalázatot tették, teszik velünk! Bizony ezek az urak ugyanazok – vagy ivadékaik és eszmei rokonaik – akik az elmúlt évtizedekben idegen fegyverek védelme alatt, idegen eszméket hazudozva és idegen érdekeket védve, idegen szívvel árultak el minket! Ők , akik ” háborús bűnösöket keresve ,” ellenforradalmat” fröcsögve fiatalokat akasztottak, internáltak, nyomorítottak meg. Ők , akik ’56 – ban pufajkában vezényeltek sortüzet fegyvertelen honfitársaik ellen, válogatás nélkül gyermekeket, nőket, ártatlan tüntetőket gyilkolva halomra. Ők , akik – néhány reformkommunista mellett – hidegvérrel akasztottak földművest, bányászt, segédmunkást, orvost, tanárt. Tették ezt egy torz eszme vonzásában, s most ennek az eszmének épp az ellenkezőjére esküsznek “igaz” hittel – ismét csak idegen érdekeket is védve.
Ma nem a szuronyok , hanem másfajta fegyver , a pénz mögé bújnak. Hatásában ez iszonyúbb pusztítást fog végezni, mint a golyók, és most nem egy tüntető tömeg, hanem a magyarság van a ” célkeresztben” . A nemzetidegen érdek már ássa a gödröt, hogy a széléhez terelve minket, önként ugorjunk, vagy testi és szellemi végelgyengülésben beleszédüljünk. A MIÉP megalakulásától kezdve erre figyelmeztet egyre kétségbeesettebben , de a hangja elenyészik: a ” zavaró állomások” elnyomják. Ezt a hangot szeretnénk erősíteni, ugyanakkor figyelmeztető felkiáltójel is lenni.
Tiszaszederkény, 1996. február Éles Mihály