Békéltető ( a farsangi tárgyalóteremben)
Szereplők:
Válóperes bíró
Teremőr
Felperes
Alperes
Bíró: Teremőr kérem hívja be a következő párt, a Csendes párt.
Teremőr: A következő páros a Csendes páros!
( elől Csendes majd néhány másodperc múlva követi Csendesné )
Csendesék: Jó napot kívánunk.
Bíró: Foglaljanak helyet.Kérem a felperes nevét .
Felperes: (alig hallhatóan) Csendes Áron.
Bíró: Milyen Áron?! Hangosabban kérem, hogy az ülnökök is hallják!( a nézőközönségre mutat)
Felperes: Csendes Áron! Így már jobb?!
Bíró: Most kérem az alperes nevét .
Alperes: ( majdnem kiabálva) Csendesné Cirkusz Szidónia de szólítson nyugodtan Szidinek vagy Szidónak, bíró úr!
Bíró: Köszönöm asszonyom a megtisztelő bizalmat, de én maradok a hivatalos formulánál. Csendes – Cirkusz, micsoda párosítás!
– Nomen est omen!
Alperes: Mit tetszett mondani?
Bíró: Semmi semmi, csak hangosan gondolkodtam.
Bíró: Kérem, önök írásban bejelentették, hogy válni akarnak. Ám ez még csak a békéltető tárgyalás, most még meggondolhatják magukat.Ha pedig kitartanak az elhatározásuk mellett, akkor adják elő ami a szívüket nyomja.
Csendes Á:Igen tisztelt bíró úr! Kész cirkusz az életem: cirkusszal fekszek, cirkusszal kelek! Komolyan mondom már moccanni se merek , már nem merek a kerítés közelébe menni, mert mindjárt lángot szór a szája. Hát lehet így élni kérem? Válni akarok!
Cirkusz SZ: A számból vetted ki a szót! Na akkor most én mondom el
mi nyomja szívemet! Hát az nyomja a szívemet, hogy ez a jó ember még mindig a közelemben van! Az első negyven év még csak hagyján úgy ahogy elviseltem, de amit az elmúlt évben művel az maga a pokol!
B: Kifejtené ezt bővebben kérem?
C: Ajaj, csak figyeljen bíró úr. Nézzen rá erre az emberre, erre a Csendesre! Ugye olyan mint a ma született bárány, most olyannak mutatja magát mint aki kettőig se tud számolni! Hát a csendes víz partot mos! A baj csak az, hogy a szomszédban mossa a partot!!
Csendes: Igen tisztelt bíró úr! A feleségem félrebeszél, én nem mosni járok a szomszéd özvegyasszonyhoz!
C.Sz: Hát ez az!
Cs. Á: Pusztán emberbarátságból járok át, szegény Sárika jövedelem nélkül maradt amikor megözvegyült, hát betevője nincs neki! Emberek vagyunk tán vagy nem, segítsünk egymáson!
C.Sz: Még, hogy nincs betevője!!! Úgy járnak oda ezek mint a jó kútra! Időnként olyan nagy a dajdaj, hogy a rendőrségnek kell beavatkozni!
Cs Á: Nézzen rám bíró úr, el tudja rólam képzelni mindazt amit a feleségem összehord rólam? Ejnye, ejnye, Szidikém!
CS. SZ: Ne Szidikézz itt nekem, nem szégyelled magad!Te lator!
Bíró: Úgy látom itt már nincs értelme a békítésnek. A tárgyalást berekesztem. A következő tárgyalás időpontjáról majd értesítést kapnak. A következő találkozónkon a vagyonmegosztásról, ingatlanok valamint az ingóságokról fogunk tárgyalni.
C.Sz: Még az is! Hát eleget láttam én ő csendességét a kocsmából hazafelé ingadozni, minek erről még beszélni !
Cs. Á: Na de Szidikém! Nem tudnál legalább egy fél percig csak a szépre emlékezni?
C. Sz: A szépre, ugyan mire! Tán arra a két hónapra emlékezzek?!
Cs. Á: Melyikre gondolsz, Szidókám?!
C. Sz: Melyikre, melyikre! Arra a kétszer egy hónapra amikor a sitten voltál, engedély nélküli pecázásért no meg a
zugpálinkafőzésért!
Cs. Á: Ja?! ( ábrándozva) Hát igen, az a két hónap a kóterban, ha száz évig élek akkor sem felejtem el (megbocsátóan néz a feleségre) Áldom is az eszemet, hogy a pénzbüntetés helyett a börtönt választottam!
Azért jól jöhetett neked is a szalmaözvegység, szép emlékeid lehetnek arról a két hónapról. Az első ugyan véletlenül pottyant az öledbe ahogy engem elkaptak a halőrök,mert rosszkor voltam rossz helyen. De a másodiknál már hathatósan közreműködtél. Kedveskedve rábeszéltél, hogy főzzek otthon pálinkát mint mások, – ugyan ne legyek már olyan tutyimutyi. Én hiszékeny, ráálltam és mit ád Isten, alig jött le a rézeleje, megjelentek a fináncok mert névtelen feljelentést kaptak! Nem kellett sokáig agyalnom, hogy rájöjjek ki volt a jóakaróm merthogy csak ketten tudtunk erről a főzőcskéről!
C. Sz.Na, és miért hallgattál, mért nem mondtad el a fináncoknak, hogy én vagyok a felbujtó és a feljelentő egy személyben, elítéltek volna engem is, akkor legalább követtelek volna a börtönbe.
Cs. Á: Nem ettem meszet! Te kijártad volna a börtönparancsnoknál, hogy egy cellába kerüljünk: hogy aztán tovább szívhasd a vérem!
Bíró:Megengednek egy megjegyzést?
Cs. Á. Tessék bíró úr.
Bíró: Az a privát véleményem, hogy önök hiányozni fognak egymásnak.
C.Sz.Cs. Á. egyszerre: Az meglehet bíró úr!
Cs. Á. Azért jót beszélgettünk Szidókám,de gyerünk innen mert még elfelejtjük, hogy miért is jöttünk ide!
(összekapaszkodva elhagyják a termet)
2013. február 7. Éles Mihály