Egy régen volt nÅ‘napon…
Szeretem a nőket
a mindenséget háton, cipelőket!
Jött a kérés mondjak verset itt.
Mondjak verset, de nőnapit!
Töprengtem sokat – mégis milyet –
egy hosszút vagy két rövidet?…
A döntés végül megszületett:
a kettÅ‘ mégis csak több, mint az egy –
s ráadásul dupla élvezet!
Ó, én úgy szeretem a Nőt, mint tüdő a tiszta levegőt! Párom s barátom egy – egy kaláris, meg azért mert Nő volt az Anyám is.