“NE ÖLJ!”
Újsághír: -“Érdekek, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, valamint a fegyverkereskedelem a felelős a háborúk okozta pusztításért – hangoztatta Ferenc pápa Észak-Olaszországban, az Isonzóhoz és Doberdóhoz közeli, ejtsd: Foian Redipuia ( Fogliano Redipuglia) katonai temetőjében mondott homíliájában, amelyben az első világháború és a mai világ konfliktusainak borzalmairól beszélt. (…) “Megtérésre van szükség. Az emberiségnek arra van szüksége, hogy sírjon és most itt a sírás ideje!” – idézte fel a háborút elítélő, a száz évvel ezelőtti egyházfő, XV. Benedek szavait – Ferenc pápa
– Noha az “Isteni parancs”, – Mózes kőtáblára vésett törvénye – egyértelmű és kőkemény – ” NE ÖLJ!” mégis, az emberiség története egy nagy – nagy vérfolyam: öldöklés, öldöklés, öldöklés! Összetört a kőtábla … S az emberiség pedig még mindig nem tud “sírni”! Az ÓTESTAMENTOM KÖNYVEI között aligha találunk olyat, amelyet a béke uralna. Amióta világ a világ a Mammont imádók fittyet hánynak az Isteni parancsra mindig keresnek és találnak casus bellit az öldöklésre a mérhetetlen szenvedések előidézésére ! Tegnap Irak, Afganisztán, tegnapelőtt Vietnam, Korea, Kambodzsa ma Ukrajna. Ma olajért, földgázért, holnap a tiszta ivóvízért A háborús helyzetet sohasem azok teremtették meg akik a lövészárkokban farkasszemet néztek egymással : ők ártatlan áldozatok voltak, őket halálra ítélték, halálra szánták és nem volt választási lehetőségük. Magyarországon , de gondolom az érintett országokban sincs olyan település ahol ne lenne emlékmű az elesettek a halálba küldött, életerős fiatalemberek névsorával ! Ma már nem kell lövészárok , nem kell férfibátorság se ahhoz, hogy szemébe nézzenek a haldokló ellenfélnek, mert sohasem találkoznak egymással: ” Ki gépen száll fölébe” – annak csak egy gombot kell megnyomnia…S ezrek százezrek maradnak holtan már nem is a harcmezőn, hanem óvodákban, iskolákban idős otthonokban, kórházakban és sorolhatnám sokáig holmindenütt.
Magyarország keresztre feszítése a gyászos emlékű Trianon, egy több évszázados felelőtlen, elhibázott nemzetiségi politika következménye! Hiábavaló volt báró Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és annyi előrelátó nagy szellem figyelmeztetése akik világosan látták a Nagy háború bekövetkeztét csak éppen a dátumot nem jelölték meg! Álljon itt néhány mondat nagyjainktól: ” Az ausztriai monarchia nem egy magában álló nemzet, hanem több apróbb nemzetek aggregátuma ( halmaza) melyet a sors kénye, haragja vagy kedvezése egy csomóba öszvevetett, s melynek egyes részeit csak egyedül az tartja öszve, hogy egy uralkodónak hatalma alatt állanak (… ) Meg vagyok arról is győződve, hogy a Monarchiát veszély , Magyarország önállását s nemzetiségét halál fenyegeti (…) Ha van még eszköz, ami a veszélyt egykor elháríthatja , csak egyetlenegy van, s ezen eszköz: a népet, melyet e nemzethez , ezen nemzeti önálláshoz sem szeretet, sem nemzetiség, sem bizodalom, sem anyagi s erkölcsi jólét nem kötnek, a polgári jogok megosztásával kapcsolni e hazához, hogy oka legyen védelmezni ezen állapotot, melynek változtával ő is csak veszthetne , de semmit nem nyerhetne. De ezen eszközhöz magasabb szellem s több energia kellene, mint kormányunkban van, több lelkierő több önmegtagadás, több méltányosság s igazság érzete, mint e nemzetben van, s ha elenyészünk, századok vétkeiért, századok mulasztásáért enyészünk el.”- Ezek DEÁK FERENC gondolatai melyeket 1842. novemberében , tehát hetvenkét évvel a nagy világégés előtt vetett papírra! S most nézzük hogyan gondolkodik a nemzetiségi kérdésről báró Wesselényi Miklós 1840 – ben írt röpiratában: ” Ausztria körülbelül 39 millió népessége közül tisztán német mintegy 6 888 OOO, magyar 4 600 000, olasz 6 880 00, oláh és görög 2 248 000 és szláv 17 460 000. Ezen nemzetiségek érdekeik tekintetében nem kevésbé különbözők, mint sajátságukra, jellemökre, helyzetökre s nyelvökre nézve. Csak egy az, miben érzetök – a német törzsököt kivéve – egyesül, tudniillik hogy a németet egyik sem szereti, sőt inkább – mondhatni – mindenik gyűlöli. (…) Ausztria kedvetlen s veszélyes helyzetét az is nehezíti, s a nemzeti egység hiányát reá nézve az is terhesebbé teszi,hogy nem elszórva, nem a többi közé elegyedve, hanem külön országokul léteznek ezen birodalomban a különböző nemzetek. A szláv fajok s ily népességből álló többi országok s jelesen az egykori nemzeti létét s függetlenségét méltán gyászoló, történeti emlékekkel dús Csehország soknemű anyagi viszonyokérti panaszoknak s békétlenségnek fészke ; és fészke mindenekfelett a szláv törekvéseknek. Ausztriára nézve a különböző s vele – tagadni nem lehet – ellenségesen szemben álló nemzetiségekből folyó baj s főkint a szlávizmus mozgalmai lehető kitörésének veszélye (…) melyek a békének megzavartát halálos döféssé tehetnék. Béke tarthatja fenn leginkább Ausztria létét, háború – még győztes is – semmivé tehetné.” – Csakhogy hetven év elmúltával 1914 -ben a békét egyik fél sem akarta leszámítva egy magyart, Magyarország akkori miniszterelnökét gróf Tisza Istvánt! A Korona Tanácsban egyedül maradt véleményével, mert a nemzetiségi, miniszteri rangú küldöttek mindenáron háborút akartak. Idézet Tisza Istvánnak a királyhoz írt leveléből: – ” Legkegyelmesebb Uram! A Berlinből érkezett, egyébként igen örvendetes hírek, összeköttetésben a szerbiai eseményeken való fölöttébb jogos felháborodással, a tegnapi közös miniszteri értekezlet valamennyi más résztvevőjében azt a szándékot érlelték meg, hogy Szerbiával háborút kezdjünk, véglegesen leszámolandók ezzel az ősellenséggel. Én nem voltam abban a helyzetben, hogy ehhez a tervhez egész terjedelmében hozzájáruljak. Szerbiának ilyetén megtámadása minden emberi számítás szerint Oroszország beavatkozását s így a világháborút idézné fel ( …) Felséged szolgálata iránti odaadásom ellenére, vagy jobban mondva éppen ezen odaadásom következtében, a kizárólagos és agresszív háborús megoldásért való felelősségben osztozni nem tudnék. ” – És mégis a fent idézettek ellenére hazugul, nemtelen propagandával félrevezetve a világot Tisza Istvánt kiáltották ki a világháború “egyedüli kirobbantójának” (!) többszöri kísérlet után 1918. október 31 – én, felesége szeme láttára anarchista gyilkosok gyilkolták meg!
A száz éve történtekre s ezen belül is Magyarország tragédiájára, mondjuk ki, hogy itt nem olajért, nem a földgázért hanem az Osztrák – Magyar Monarchia bukása utáni Magyarország darabokra szaggatásáért folyt a harc és a sok -sok vér! Mert mit változtatott a négy évig tartó öldöklés ( a tizenötmilliónyi emberáldozat) mi újat adott a világnak s nekünk?! Megszűnt a hatalmas cári Oroszország, megkapta a világ helyette a sztálini diktatúrát, a német császárság is a múlté lett de megkapta a világ Adolf Hitlert, a magyaroknak pedig a dicsőséges százharminchárom nap a (Tanácsköztársaság) és a máig fájó TRIANON! A Nagy Háborúban Magyarországot “szíven” szúrták s a tetemet a “győztesek” szétmarcangolták! Európa térképét átrajzolták tetszés szerint, mondhatnánk baráti alapon! Létrejött egy sor nemzetállam.
Minden úgy történt ahogyan a ” NAGY FORGATÓKÖNYVBEN” jó előre meg volt írva. A Monarchiában élő tizenötmilliós nemzetiség,maga mögött tudva a nagy testvért ( Oroszországot ) elérkezettnek látta az időt és elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy megragadja a kínálkozó lehetőséget s 1914. július 28 – án, Szarajevóban eldördült a Gavrilo Princip kezébe adott ” start”- ra figyelmeztető pisztolylövés. De ez a pisztolylövés ez a nagy durranás nemcsak a Nagy Háborút hozta a világ nyakára, hanem utat nyitott a huszonöt évvel később bekövetkező második világháború szörnyűségeihez is! Mert természeténél fogva semmit sem változott, semmit sem tanult a világot uraló, a világot abszolút kézben tartó láthatalan, megfoghatatlan világhatalom. Míg a Nagy Háború nagyjából európára s ázsiára korlátozódott, nagy csatái: az isonzói, doberdói, piavei, marne-i, yperni( ahol az elgyávult német hadvezetés mérgező gázzal árasztotta el az erre felkészületlen ellenfelet), gallipoli, verduni, somme-i és a przemysl-i, addig a következményeként emlegetett II. világháború az egész világra kiterjedt. Ha visszanézünk a história lapjaira a negyedik és ötödik században a római birodalmat, a római civilizációt a vandálok és a barbárok támadásai tartották rettegésben, ma pedig már oda fejlődött a világ, hogy a civilizáció tör a civilizációra az elpusztítás szándékával! A második világháború befejezését atombomba ledobásával tette nyomatékossá Amerika, tudtára adva a világnak, hogy ezután honnan fúj majd a “passzátszél”! Még tíz év sem telt el, Koreában kipróbálták a napalmbomba hatékonyságát, aztán következett a többi ország az amerikai katonák által csak “sárgák”- nak nevezett faj szisztematikus elpusztítása! Megfigyelhető, hogy egy dolog nem változott a koreai háború óta, ez pedig a háborús kísérletek helyének Amerikától való távolsága. A kísérletek az új fegyverek kipróbálása mindig több ezer kilométerre történnek a büszke kontinenstől! Ez a önpusztító, cinikus s egymás elpusztítására sarkalló ideológia már rég beette magát az emberiség zsigereibe. Ez a velünk élő valóvilág… Nem kell hadüzenettel bíbelődni, bombáznak napjainkban is, ráadásul ENSZ által “védett” (!) , ENSZ által felügyelt, jól felismerhetően kékre festett, palesztin óvodákat, iskolákat. Akik odajártak minden bizonnyal a jövő, a felnövekvő generáció harcosai ( lehettek volna)! Tehát pusztulniok kell. NINCS KEGYELEM … NINCS “MEGTÉRÉS” … – CSAK HÁBORÚ VAN…
Ábránd és óhajtás:
Csak egymás kezét kéne fogni,
nem egymás torkát szorongatni!
Ha egy szív lenne minden ember:
nem kellene többé fegyver –
soha többé gyilkos fegyver…
Bár az óhaj évezredes
az emberiség mégsem kezes!
Tiszaszederkény, 2014. november 16. Éles Mihály