Búcsú nővéremtől
Egy más korban, tehetsége alapján bármi lehetett volna belőle.Emlékezőképessége bámulatra méltó volt szinte az utolsó órákig.Sokszor beszélgettünk a közös múltról a tanyavilágról, hatvan, hetven év elteltével is szinte párbeszédet folytatott a megidézett személyekkel.Ám a kemény paraszti világ csak három osztály elvégzését tette lehetővé számára s ez megpecsételte sorsát, nem ezt, nem ilyen sorsot érdemelt volna …
Az ötvenes években Budapestre került és egy szövőgyárban dolgozott.Azokban az években a megélhetésért, a betevő falatért dolgozott mindenki. Az ötvenes évek végén került vissza Demecserbe,dolgozott a keményítőgyárban,a helyi szövőgyárban majd a nyíregyházi konzervgyárban. Dadaként pedig a helyi óvodában. Mindezek mellet keményen dolgozott a földeken!Jó ember volt segített mindenkin ha módjában volt.
Nővéremnek nyolcvanadik születésnapjára
Te őrzöd az otthon melegét
melyet anyánk ránk hagyott,
hogy fogjuk tovább egymás kezét
ha Ő nem lesz, ha eltávozott.
Tápláld az otthoni meleget,
hogy ne fájjon úgy a hiány
ha látjuk az üres helyeket,
az asztal túloldalán.
Te voltál kapocs hosszú éveken át
s Te vagy ma is akire figyel a család,
s példa is, hogy élni másképp nem érdemes,
mert az élet értelme – csakis – a szeretet.