Rege
Már kétezer éves a rege…
Földre szállt az angyalok serege,
hirdetve: megszületett az Emberfia,
kinek a bűnös világot kell megváltania!
Fényes csillag ragyogott az istálló felett,
meleg fénnyel takartva be a kisdedet.
Királyok, pásztorok,bölcsek, álltak a jászol felett:
látták a JÖVENDŐT – nézték a GYERMEKET…
Napkeleti bölcsek fürkészték az eget
s látták felnőttként az Isteni gyermeket.
Látták amint a Jordán vizében megkeresztelkedett,
megnyílt az ég s galamb hozta le a Mennyei jeleket.
. . .
Gyalog járta útját és tett csodát,
látóvá vakot, járóvá bénát.
Gyógyított testi bajt,gyógyított lelkeket.
Békére lelt s talált szeretetet.
Ám a templomi kufárokat kiverte korbáccsal,
az írástudót, farizeust a szavak ostorával!
És harminc ezüstért akadt egy Júdás,
s máris ítélkezett Kajafás és Annás!
A vád: “a fennálló rend ellen lázított”!
Nagy bűne volt még, hogy “szombaton” is gyógyított!
Az ítélet hamar megszületett:
az Istenadta nép egy “Latornak” kedvezett!
“Feszítsd meg! Feszítsd meg!” – a csőcselék ordított,
mialatt Poncius Pilátus – kezet mosott…
Napkeleti bölcsek kémlelték az eget ;
s látták a Golgotán álló kereszteket.
Látták a Megváltót az utolsó órán,
botladozva a kereszttel a “Via Dolorosán”.
Immár kétezer éves a REGE!
S napjaink embere?!
Már önmagát feszíti keresztre!
“ELVÉGEZTETETT!” – Ez – Jézus utolsó szava.
Meghasadt a kárpit s lett mélysötét éjszaka…
2008.
Éles Mihály