Rege
Már kétezer éves a rege.
Földre szállt az angyalok serege,
s hirdették: megszületett az Emberfia,
kinek a bűnös világot kell megváltania!
Fényes csillag állt a betlehemi istálló felett,
s meleg fénnyel takarta be a kisdedet.
Királyok, pásztorok,bölcsek, álltak a jászol felett:
látták a JÖVENDŐT – nézték a GYERMEKET…
Napkeleti bölcsek fürkészték az eget
s látták felnőttként is az Isteni gyermeket.
Látták amint a Jordán vizében megkeresztelkedett,
megnyílt az ég s galamb hozta el a Mennyei jeleket.
. . .
Gyalog járta útját és tett csodát,
látóvá vakot, járóvá bénát.
Gyógyított testi bajt,gyógyított lelkeket.
Békére lelt s talált szeretetet.
Ám a templomi kufárokat kiverte korbáccsal,
az írástudót, farizeust a szavak ostorával!
Napkeleti bölcsek kémlelték az eget ;
s látták a Golgotán álló kereszteket.
Látták a Megváltót is az utolsó órán,
botladozva a kereszttel a “Via Dolorosán”.
Mert harminc ezüstpénzért akadt egy Júdás,
s máris ítélkezett Kajafás és Annás!
A vád: “a fennálló rend ellen lázított”!
Nagy bűne volt még, hogy szombaton is gyógyított!
Az ítélet hamar megszületett:
az Istenadta nép egy “Latornak” kedvezett!
“Feszítsd meg! Feszítsd meg!” – a csőcselék ordított,
mialatt Poncius Pilátus – kezet mosott…
“Elvégeztetett!” – Ez – Jézus utolsó szava.
Meghasadt a kárpit s lett mélysötét éjszaka…
Immár kétezer éves a rege.
Rég elnémult az angyalok éneke,
az “EMBER” pedig – önmagát feszíti keresztre…
2008.
Éles Mihály