| Dsida Jenő: Édesanyám keze
A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
úgy magyarázta : ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor
Feledni birnám ezeket!…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!-
Némán, nagy forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!
Május első vasárnapja az idén két ünnepet is rejteget számunkra. Köszöntjük az édesanyákat, és imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért.
Dsida Jenő gyönyörű versében, ahogy a valóságban is, édesanyánk összeköti az eget és a földet. Teszik ugyanezt papjaink is Isten különleges kegyelméből nap, mint nap.
Ha nem engedjük el a minket vezető kezet, akkor el se tévedhetünk. Ha mindig figyelünk arra a belső hangra, ha minden egyes harangkonduláskor felnézünk az égre, akkor összeköthetjük mi magunk is az eget és a földet. Akkor hirdetői tudunk lenni Annak, aki feltámadásával megörvendeztette az egész világot. Tudunk mi ennek valóban mélyről jövően örülni?
Tudunk mi még hálát adni, megköszönni bármit, mindent, édesanyánkat, papjainkat?
Megkérdeztük már magunktól, hogy vajon nekünk mi a hivatásunk?
Ma gondolkozzunk el II. János Pál pápa szavain!
„Bárcsak a mai emberek, különösen a keresztények, újból felfedezhetnék azokat a csodákat, melyeket a „cella magányában” lehet csak megismerni és élvezni, valójában Krisztus szívében! Akkor az ember ismét rátalálna önmagára, és méltóságának okaira, minden értékének alapjára, örök hivatásának magaslatára!” (Boronkai Zsuzsanna)
|