Éles Mihály blogja » Blog Archive » Egy napon – el kell menni… Ha majd egy napon el kell – menni, nem fogok senkitől elköszönni! Itt hagyok mindent, amiért érdemes volt élni amiért érdemes volt reggel felébredni. Maradjon minden úgy mintha itt lennék, maradjon minden valós – és ne emlék. A maradók csodálják a felkelő Napot, amint életre cirógatja az elvetett magot, hallgassák Lisztet, hallgassák Bartókot, szeressék ahogy van a TEREMTETT VILÁGOT… Ha itt lesz a végső óra… És várva a hívó szóra imádkozom Istenhez: teremtsen lelkemben rendet! Vezesse lelkem egy trans