Misinek
Mihály napja ma vagyon,
Gondban vagyok, de nagyon!
Töröm fejem, mit kívánjak,
Neked én e szép napon?
Bort, búzát és békességet?
Odaadó feleséget?
Szeretetet, vidámságot?
Szíved köré melegséget?
De hisz ezt már mind elérted,
Gazdag vagy Te minden téren,
Ezért aztán kívánok hát,
Szerencsét és egészséget!
Puszillak Mindkettőtöket: Piroska
2012.09. 29..
Internetes naplóbejegyzés, 2012. október.
Várakozás – valamire – ami ismeretlen, amiben még soha nem volt részem, ami akár életminőség változást is hozhat a nekem szánt maradék években. Várakozás… Műtét előtti türelmetlen várakozás – hetek, hónapok gördülnek egymás után, a várólista pedig mintha egyre hosszabb – hosszabb lenne… Én pedig egyre nyugtalanabbul várom az Időt, de nem feltartott kézzel, hanem erős hittel! Vergődő gondolataim csaponganak, mi lesz ha a műtét – a szívműtét… de nem gondolom tovább , bízom az Isteni Gondviselésben! Bízom a modern orvoslásban. Aztán mégis – morfondírozom tovább : ezt nem lehet megkerülni végig kell gondolni, még ha százszor keserves is. Most van itt az idő, mert ahogy a Biblia is figyelmeztet a Prédikátorok könyvében: – “mindennek megszabott ideje van – Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” . Ha tehát számot kell adni akkor számot kell adni, leltárt kell készíteni földi pályámról, mit végeztem! Mit végeztem – jól avagy rosszul. Van-e takargatni vagy szégyellni való az életemben?! Ártottam-e valaha is embertársaimnak, törekedtem-e hittel a jóra? – Ezek a kérdések, ezek a gondolatok lüktetnek, kergetik egymást agyamban, szívemben heteken át. – Végig gondolva az önmagamnak feltett kérdéseket s a kérdésekre adandó válaszokat, kétségkívül a szerencse fiának vallhatom magam mert paraszt őseimtől olyan géneket, olyan “iránytűt” örököltem, amellyel jó irányba navigálhattam életem hajóját. Mi vezérli e különös iránytűt ?! Mi lehet ennek az “iránytűnek” a titka? A titkot nem keresem – mert nincs titok. Gyermekkoromban sem tettem mást mint figyeltem és megértettem, a hazug szónak nincs becsülete a családomban, az adott szónak viszont nagy az értéke. Ez tehát a titok nyitja! A családunkban ( egy lány öt fiú) én voltam a legfiatalabb, a kis kedvenc én voltam a Mihályka , de ez nem adott felmentést, a szabályok rám is vonatkoztak.Egyszer botlottam (!) tizenegy – tizenkét évesen . Emlékeimben, túl a hetvenen is éget a szégyen de nem a botlásom súlya , hanem a drága jó Anyámnak okozott szomorúság miatt! Tekintetében mélységes csalódást, keserűséget láttam. Ma már tudom ekkor vált hitelessé egy életre az én iránytűm! Az a tekintet, jelölte ki az irányt, jelölte ki az utat amelyen járnom kell, amelyen járnom érdemes! Így kerültem el a “zátonyokat” s nem szenvedtem hajótörést soha. – Kedvelt költőmnek Dsida Jenőnek a harmincegy évet élt erdélyi költőnek a sírfeliratát idézném : ” Megtettem mindent, amit megtehettem/ kinek tartoztam, mindent megfizettem./ Elengedem mindenki tartozását,/ felejtsd el arcom romló földi mását.” – Talán én is megtettem mindent – gondolom magamban s tiszta lelkiismerettel nyugodtan alhatok – ám mégis hiányérzetem van, hajt a kíváncsiság a bizonyosság felé! Kérdések tolulnak elém ! Vajon mi következik a földi lét után, van -e élet a halál után? Vagy lesz a nagy semmi, az áthatolhatatlan sötétség, vagy mennyei fényesség , amely mentes minden földi hívságtól?! Milyen lesz “arcom romló földi mása”? – A keresztény kultúrkörben és nyilvánvalóan a kereszténységet megelőző időkben is ezek a kérdések lehettek az emberiség örök dilemmái ! – Nos ezeket a kérdéseket én sem tudom és nem is akarom megkerülni. Félek azonban, félresiklik, okoskodásnak tűnik minden amit ezzel kapcsolatban mondani tudnék hiányos ismereteim okán. Éppen ezért ismert természettudósok és filozófusok gondolataival próbálok majd szembesülni, s elfogadni azt ami számomra is elfogatható, magyarázható. Most azonban a jövőbeni kórházi elfoglaltságom miatt egy időre abba hagyom az elmélkedést, azzal az elszánt optimizmussal, hogy folytatni fogom…
Éles Mihály, Tiszaszederkény
VADRÓZSA PIROSKÁNAK
Viruljon százszor is a “tövises” Vadrózsa,
amely alcímként blogod névadója.
A blogod rózsája nem vad s tövise nem ejt sebet,
mert tolladat nem a kéz vezeti hanem szeretet.
Nyíljon ki blogod rózsája, alkoss nagyon szépeket,
ezt kívánja Neked az öreg suszter miseles.
2012.január 25.
Mária, eredete a héber Mirjam:
s le van írva a Bibliában,
ő az ki öccsét mentette egy kosárban.
Ezt tudja aki forgatja a Bibliát:
éltessen az Isten minden Máriát!
Erzsébet, héber az eredet:
itt van kilenc Erzsébet,
Erzsi,Bözsi, Örzse,
Peszke, Perki, Perzse,
Pötyi, Pöszi, Pöszke.
De most már legyen “silence”
mert ha jól számolom ez már kilenc.
Sallai Dórától
“Sose törjön félre kedved csizmasarka,
Legyen örömödnek bugyogója tarka,
Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,
A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.
Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,
Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,
Ne bántson a métely, sem másféle járvány,
Hanem oly erős légy, valamint a márvány.”
Arany János
Válasz erre:
Arany Jánost idézted meg nekem
akinek nemcsak vérbő humorát szeretem.
Tudd meg nem törik félre csizmám sarka,
örömömnek bugyogója pedig tarka!
Életem se rövid mint a nyúl farka,
a sorsnak irántam nem szűk a marka.
De elég a szóból,
legyen több a jóból!
Azt kívánom neked,
– mert leszel Te is öreg –
hogy gond a jó kedvedet
soha ne törje meg!
Badonics Sándorné Erzsike köszöntője
Ez tükör írással 37. Boldog születésnapot és jó egészséget
kívánok.
Válasz:
Soha nem gondoltam, hogy koromat
ily módon csökkenteni lehet!
Csak tükör kell hozzá s 73 helyett, 37 leszek.
De beborul az ég, s lelek – e kiutat
ha a tükör majd 79 helyett 97 – et mutat?!!
Kútiné Virágh Erzsébet szomszédasszony köszöntője
Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság –
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.
Boldog születésnapot!
Válasz:
Elmúltam már rég ennyi meg ennyi,
s addig nem fogom a szívemre venni,
míg lesznek rózsák, égő gyertyák –
és szívből jövő jó kívánság!
Jókívánságodból kaptam két egyformát,
adjon Isten Neked is bort, barátot, búzát!
És ha mindez megvan jöjjön el a béke,
s jó széllel érjen hajód csöndes kikötőbe.
2010.december 31.
Legyél mindig vidám, kerüljön a ború,
messze legyen Tőled viszály s háború.
Ezt kívánom Neked szeretettel, kedves Anna
s magamnak is, merthogy ma van születésünk napja.
2010. augusztus 16.
Már megint eltelt egy év kedves Anna,
ismét nyakunkon tizenhatodika!
Az évek jönnek – mennek, meg nem állnak,
emberek születnek , emberek meghalnak,
mi azért maradjunk meg, örök fiatalnak!
2011.augusztus 16.
Kedves Ákos!
Frappáns, ugyanakkor visszafogott és nagy önuralomról tanúskodó levelet küldtél ezeknek az idegenszívűeknek. Örök dilemma, hogy kell-e, érdemes-e, van-e értelme a válaszadásnak egy-egy ilyen alja írásra?! Le kell – e szállnia a mindenkori válaszadónak az “alvilág” szintjére azért, hogy igazukat bizonygassák?! Egy egészséges, erős nemzeti önazonossággal bíró nációnál természetesen nem kell, ott elegendő egy szánalmas mosoly. Ám a mi esetünkben más a helyzet, mert rajtunk már, nem gyógyítható sebet ejtettek és ejtenek folyamatosan. A nemzeti identitástudatunkat kezdték ki s ölik naponta tervszerűen, előre megfontolt szándékkal. Lépten – nyomon gúny tárgyai vagyunk, nem kímélnek semmit ami nekünk fontos és ami nekünk szent. A legújabb éppen a szóban forgó cikk, amelynek szerzői nem átallották lehúzni magukhoz, Anonymust, Bonfinit, Bél Mátyást és Arany Jánost is.
Naponta mocskolnak bennünket, próbára téve türelmünket, ez feljogosíthat az önvédelemre minket. Kinek-kinek tehát a maga helyén kell helytállnia lehetősége, és képessége szerint. A tét, megmaradásunk a Kárpát-medencében. Könnyeden kitörölhetnek bennünket az élő nemzetek sorából. Beteljesedhet a Herder-i jóslat, csakhogy nem a szláv és germán nyelvtenger lesz vesztünk okozója hanem annál sokkal gátlástalanabb, sokkal gonoszabb erő. Azok törnek ránk orvul, sunyin (idegen zászlók alatt vásárolják fel Magyarországot) akik az “Ígéret Földjét” tekintik bölcsőjüknek. Ám ott nem érzik jól magukat, mert másképp vannak “kódolva”. Kell tehát egy hely, egy telep ahol majd jól érzik magukat. Hogy kik ők s milyen módon nyomulnak, megtudhatjuk ha elidőzünk egy kicsit, Arany János A poloska című rímes prózájánál. Íme:”-Mint polgár:kozmopolita/ ő nem mondja:”si est vita-non est ita”/-hanem megindul apraja,véne/hazát keresni ott”ubi bene”. -Kiválóan ügyes telepedő/ha egyszer ráülhet,övé a lepedő,/-lepedővel az egész nyoszolya/aztán a ház legkisebb zugolya/-pár nap múlva hemzseg a gyarmatos,/-ha nem tetszik, pusztuljon a lakos!” Hát ennyi! Szeretettel:Misi
2009. május .
A fenti véleményt 2009- ben fogalmaztam meg amikor egy a magyarságot gyalzó írásra válaszoltál , sajnos az írásod megjelenési helyét nem jegyeztem fel.
Szeretem a nőket
a mindenséget háton, cipelőket!
Jött a kérés mondjak verset itt.
Mondjak verset, de nőnapit!
Töprengtem sokat – mégis milyet –
egy hosszút vagy két rövidet?…
A döntés végül megszületett:
a kettő mégis csak több, mint az egy –
s ráadásul dupla élvezet!
Ó, én úgy szeretem a Nőt, mint tüdő a tiszta levegőt! Párom s barátom egy – egy kaláris, meg azért mert Nő volt az Anyám is.
SZUTOR PISTÁNAK A JÁVORKÚTI ÉS A DESZKATEMPLOMI KÉPEKÉRT.
Tenorista Pista, köszönöm a képeket
bizony mondom nem láttam még ily szépeket!
Üdvözletét küldi Neked a basszista Misi, – aki
nem szereti a ” pályinkát ” – szájában tartani!
2012. július 7. Éles Mihály