Viták kereszttüzében a városnév 1.
Tisztelt Szerkesztőség!
Ez év tavaszán e hasábokon egy rövid dolgozatban már elmondtam véleményemet a város elnevezésével kapcsolatban. S mint ilyen érdekelt, örömmel mentem az önkormányzat tiszteletteljes invitálására az önkormányzati ülésre. Az első napirendi pont: állásfoglalás a város elnevezéséről. Elégedetten dőltem hátra a székben, azt gondolva, hogy most mégis csak történelmi pillanatnak leszek, leszünk tanúi.
Mint a velünk élő történelemben járatos polgár gondoltam, hogy most a legidősebb városatya fogja visszaadni ünnepi beszéd kíséretében a városnak azt a nevet, amelyet húsz éve otromba gyalázatossággal vettek el tőle. Örültem is amikor a legidősebb városatya, az általam eddig tisztelt Zabos Géza bácsi emelkedett szólásra. De jaj! Szólásában semmi ceremónia semmi ünnepélyesség, csak szürke hétköznapiság. Előadta, hogy a közvélemény alapján két városnév, Tiszaújváros és Tiszaszederkény közül kell választani, bár ő Tiszaújvárra adná a voksát, de hát … Érvényesüljön a népakarat, legyen a város neve ezután Tiszaújváros. Eddig a várva vart „ünnepi beszéd” s utána a döbbenet. Kisvártatva előállt egy ifjú bárd, tisztelt kollégám Lázár Jóska. Első nekifutásra egyetértve Géza bácsival, miszerint neki is a Tiszaújvár imponál (csak nem közös gyermek?) de hát … Legyen a város neve Tiszaújváros, végtére is Tiszaszederkény elég távol van az emeletes házaktól és ő még nem is látott olyan képeslapot, amelyen Tiszaszederkény falu városként szerepelne. Ez bizony gránitkeménységű érv, kikezdhetetlen igazság, ilyen valóban nincs és nem is volt.
Ezután már hiába hivatkoztak néhányan a történelmi múltra!
Hiábavaló volt Nagy Lászlónak azon kijelentése, miszerint nincs igazuk azoknak, akik azzal érvelnek, hogy a városnév hosszúsága negatívan befolyásolja a környező nagyvállalatok külföldi megítélését. S ő, személy szerint e szép és történelmi Tiszaszederkény névre fog szavazni. Dr. Lantos-né igyekezett menteni a menthetőt, hogy ha ez a település megért csaknem ezer évet ezzel a névvel, akkor megérdemli, hogy esélyt kapjon a következő ezer évre is. De a tizenkét dühös embert ez sem rendítette meg, ők a képeslap-koncepciót kedvelték meg és punktum! Legyen a város neve ezer évekre Tiszaújváros!
Csalódott szomorúsággal álltam fel a kényelmes székből és elhagytam a termet.
Íme, beérett negyven év elvetett magjának a gyümölcse. A fiatalok úgy szavaztak ahogyan szavaztak, nem róhatjuk fel, nem bánthatjuk meg őket, hiszen nem az ő hibájuk. De hát, kedves, tisztességben megőszült Géza bácsi, csak ennyi lenne az affinitása történelmi múltunkhoz?! Hölgyeim és Uraim! Ez történelmi pillanat volt. Önök most elfogadtak és megerősítettek egy húsz év előtti döntést, miszerint Tiszaszederkénynek nincs helye Magyarország térképén. Gratulálok! Kelt, Tiszaszederkényben 1990. november 22-én este.