Éles Mihály blogja

Ha emlékezetem nem csal, még a “fordulat” elsÅ‘ évében (199O) történt, hogy T. Pisti addig barátomnak hitt kollégám keményen megfedett: Torokszorongató indulattal hozta tu­domásomra, hogy elvbarátaim tönkreteszik az egészségügyet, fizethetünk majd az orvosi ellátásért, a kórházi ápolásért stb. stb. A mai napig nem tudom, hogy honnan szerezte az információt, állítását természetesen képtelenségnek tartottam akkor… Belátom Pistám tévedtem, neked lett igazad! A kis közjáték óta ugyan sok víz folyt el a Sajón, ám az akkori jóslatod csak most kezd valósággá formálódni, azzal az aprócska csavarintással, hogy nem az én elvbarátaim, hanem a te elvtársaid hozzák ránk ezt a gyalázatot. – “Vége a szocializmusnak az egészségügyben” jelentette ki vagy be a fegyver bizniszérÅ‘l elhíresült, egészségügyÅ‘r ( dr. Molnár Lajos). Na végre(!) lélegezhet fel a jámbor polgár – az öröm azonban korai, mert a bérek, a nyugdíjak továbbra is a szocializmusban maradtak, harmada, negyede- a jobb sorsú országokban érvényben lévÅ‘ béreknek, nyugdíjaknak. Lám a múltat mégsem sikerül végképp eltörölni! Talán majd a jövÅ‘t sikerül!!! Az új “koncepció” szerint: nem lesz ingyen gyógyszer, ingyen orvoslás, ingyen kórházi ápolás de lesz vizitdíj és kórházi ágydíj naponta. Magyarázat: az emberek indokolatlanul sokat járnak orvoshoz, az ingyen kapott gyógyszereket pedig továbbadják felárral (a feketepiacon). Ezzel a lendülettel mondhatnánk azt is, hogy azért kell a változtatás, mert sok a meggazdagodott nyugdíjas, akik millióikat a feketepiaci aszpirin adózatlan árából rakosgatták össze. Ha a fenti magyarázatok nem állják ki a próbát, mert nincs valóságtartalmuk sebaj, van tartalékban újabb képtelenség íme: a magyar embernek az a tulajdonsága, hogy amiért nem kell fizetnie azt nem becsüli. Akkor pedig fizessen háromszáz forintokat. Ezzel egyszer s mindenkorra megszűnik a hálapénz intézménye – szól a magyarázat. Ezt a háromszáz kemény magyar forintot nem kell majd izzadásos tenyérrel zsebbe csúsztatni, hanem egyenes derékkal, nyíltan, szembenézve- nyugta ellenében leróni. Óriási; elképesztÅ‘en fineszes ötletek! Kifundálói minden bizonnyal túlhajszolt, fáradt agyú, hivatalnokok akik magasan a valóvilág felett lebegnek. – A kórházi gyakorlattal is rendelkezÅ‘ “fegyvermester” jelszava pedig “szúrd és vágd” ne kíméld ennyi kórházat megtartunk, annyit eladunk, amannyit bezárunk. Röpködnek a számok, számhalmazok, de az emberrÅ‘l a betegrÅ‘l alig esik szó. Emlegetnek várólistákat féléves vagy akár egyéves idÅ‘tartammal. Ennyi idÅ‘ talán elegendÅ‘ ahhoz, hogy egy kezelésre váró rákos beteg ne élje túl.
Az eddig felvázolt intézkedési terv riasztó, inkább hasonlít az ötletbörzére mint  “reformra”. A tegnap kiötlött, ötven súlyponti kórház mára csak harminc. Ma azt mondják a vizitdíj minden hat éven felülinek kötelezÅ‘, holnap pedig már négy millióan felmentést kapnak. Egyik nap nem szabad, a másik nap már szabad kórházat választani. Most itt tartunk és ami még körvonalazódik az sem reform, hanem maga a káosz s ha nem józanodnak ki az elkövetÅ‘k, akkor csendes népirtás elé nézünk. Néhány embertÅ‘l függ, hogy (meddig) élünk vagy halunk, rólunk döntenek, de nélkülünk. De hát így van ez rendjén, legalábbis az orvosi gyakorlattal nem rendelkezÅ‘ orvos,( dr.Kóka János) a sínfelszedÅ‘ vasúti-miniszter elhíresült mondása szerint: – “a mocsári békákat sem kérdezik meg, mielÅ‘tt lecsapolják, a mocsarat”. – “Bolond beszéd…”  mondhatnánk a nagy angollal, de nem mondhatjuk, mert nagyon is tiszta, világos üzenet. Végtelenül cinikus, a lebecsülés, a semmibevevés, a pökhendi durvaság üzenete. – Janicsár üzenet! – Kedves békatársak (!) azt üzenik nekünk, hogy van ugyan jogunk a – brekegéshez, de csak négyévenként. Akinek ez kevés és ezen felül is akar brekegni, azaz véleményt formálni, az szembe találja magát a gólyával vagy a mocsárlecsapolóval – békaperspektívából nézve: a kettÅ‘ egyre megy!
Ez a békasors, egy tál (béka)lencse egy voks, a jól álcázott mocsárlecsapolók ígérvényei elaltatták, elkábították Å‘ket. Most itt van a lassú ébredés és józanodás ideje: – Semmi kétség afelÅ‘l, hogy az idézett miniszterek ijesztÅ‘en agresszív megnyilvánulásai leképezik az országvezetÅ‘k mentális állapotát is, és ez a kép kétségbe ejt engem!Be is fejezem az írást, már csak egy fohász van hátra – hátha segít: – Damjanich János imájából, amelyet kivégzése elÅ‘tt néhány órával mondott : “Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtÅ‘l”.
(Megjelent: Tiszaújvárosi Krónika, 2OO6. december 7.)  Éles Mihály