Rege
Kétezer éves rege.
Földre szállt az angyalok serege,
s hirdették: megszületett az Emberfia,
kinek a bűnös világot kell megváltania!
Fényes csillag állt a betlehemi istálló felett,
meleg fénnyel takarta be a kisdedet.
Királyok, pásztorok, álltak a jászol felett:
nézték a JÖVENDŐT – nézték a GYERMEKET.
Napkeleti bölcsek fürkészték az eget
s látták felnőttként is az Isteni gyermeket.
Látták amint a Jordán vizében megkeresztelkedett,
megnyílt az ég s galambok hozták a mennyei jeleket.
Gyalog járta útját és tett csodákat,
látóvá vakot, járóvá bénákat.
Gyógyított testi bajt, gyógyított lelkeket.
Békére lelt s talált szeretetet.
Ám a templomi kufárokat kiverte korbáccsal,
az írástudót, farizeust a szavak ostorával!
Napkeleti bölcsek kémlelték az eget ;
látták a Golgotán álló kereszteket.
Látták a Megváltót is az utolsó órán,
botladozva a kereszttel a “Via Dolorosán”.
Mert harminc ezüstpénzért akadt egy Júdás,
s máris ítélkezett Kajafás és Annás!
A vád: a fennálló rend ellen lázított!
Nagy bűne volt még, hogy szombaton is gyógyított!
Az ítélet hamar megszületett:
az Istenadta nép egy “Latornak” kedvezett!
“Feszítsd meg! Feszítsd meg!” – a csőcselék ordított,
mialatt Poncius Pilátus kezet mosott…
“Elvégeztetett!” – ez – Jézus utolsó szava.
Meghasadt a kárpit s lett mély – sötét éjszaka…
Már kétezer éves a rege.
Rég elnémult az angyalok éneke;
az EMBER pedig – Ma – önmagát feszíti keresztre…
Éles Mihály
2008. december 5.