“Kinek a törvénye?” (Egy jogitanácsadás ürügyén)
Nem lehet kétséges, hogy a mezőgazdaság,a termelőszövetkezetek átalakulásával foglakozó törvényeket a törvényhozók jószándéka hozta létre.Az, hogy orvosolják a parasztsággal szemben elkövetett törvénytelenségeket,kárpótolják őket – ha részlegesen is – hogy végre megnyugvást találjanak. A jószándék önmagában azonban kevés, mert a gyakorlatban ez a törvény a visszájára fordulhat. Ez a törvény ugyanis feltételezi a végrehajtók tisztességét,a tsz vezetőknek azt a szándékát, hogy mihamarabb révbe jutassák a sokat szenvedett és sokszor rászedett paraszságot. Ezzel szemben nap mint nap arról értesülünk a sajtóból,rádióból,tévéből,hogyan igyekeznek kijátszani a törvényt,hogyan akarják újra földönfutóvá tenni a földjéért nyúló parasztembert.A törvény hézagos,átjárható s ezzel visszaélnek a dörzsöltek,a szerencselovagok,tisztelet a kivételnek.Törvénytisztelő idős emberek kétségbeesve kapkodják a fejüket, rácsodálkozva a lehetségesre,hogy a kapzsiság, a sunyi ravaszság ,a jogtalanul szerzett vagyon haszonélvezői fognak tort ülni. Jogsegélyre,eligazító jótanácsra várva nézem az elnyűtt, idős paraszti arcokat s elhalt szüleim testközelét, testmelegét érzem…Ami idehozta őket az a remény. – A remény, hogy most talán jószándékú segítőkészséggel találkoznak. Meg is nyílnak a zsilipek, a gátak közé szorított indulatok előtörnek a szavakhoz nem, de a munkához annál inkább hozzászokott emberekből.N.N. bácsi nem érti, hogyan lehetséges az, hogy korábban 25-26 aranykorona értékű földjéből szorgos kezek hogyan csináltak 5-6-7 aranykorona értékű földet.Az eddigi 5-6-7 aranykorona értékű földből viszont a most osztásra kerülő táblák már átlagosan 18 a.k. át érnek, minek következtében a bevitt földjének kb. egyharmadát kapja vissza.A tsz-be bevitt földekről szóló eredeti okmányok eltűntek,a földhivatalnál sem található eredeti tulajdonlap, csak a kozmetikázott vagy az sem.Valahol mégis született döntés, hogyha valaki két tanuval tudja bizonyítani,hogy melyik táblában és hány aranykorona értékű volt a bevitt földje és azt az önkormányzati jegyző is igazolja, akkor van módosítási lehetőség.Csakhogy ezzel meg a tsz – elnök nem tud mit kezdeni.Hát kihez,hová lehet itt még fellebbezni, teszi fel a kérdést N.N. bácsi keserűen jegyezve meg:játszanak,szórakoznak az egyszerű emberrel.A színpadi jelenet jut eszembe:”Tűrj békességgel!” Hát igen, századok multak el királyok, diktátorok tüntek el viharos történelmünk süllyesztőiben, de a Tiborc-i panasz örök.Makacs örökség!Egy második generációs örökös, öröklés útján szerzett jogát akarta érvényesíteni s elmondása szerint,finoman szólva kinézték a tsz-irodából.Az igazolt 48 ak.érték többszörösét vitték be szülei annak idején. A jogász a közgyűlés mindenhatóságára hivta fel a jelenlevők figyelmét, mire ki-ki vérmérséklete szerint reagált,volt aki mosolygott vagy legyintett.Ők tudják miért.A napokban egy nyugdíjas bácsi megkérdezte a tsz-elnököt,mikorra szándékszik összehívni a közgyűlést, a válasz erre:most volt nem régen!Hivatkozott egy olyan összejövetelre,amelyen ő maga is elnöki minőségében ugyan,de meghívott vendég volt és bárki bemehetett,így e sorok írója is. Ezen az összejövetelen a jelenlevők -mintegy százan, többségükben idős nyugdíjas emberek , szenvedélyesen,egyszersmind mértéktartással beszéltek az elmúlt évtizedekről,kisemmizettségükről, múltban és jelenben. Jogos-e a félelmük a jelenben?Minden bizonnyal,mert a tsz-vagyon 50%-ának vagyonnevesítésekor sérelmek érték azokat az alapítótagokat, akik bevitték a “közösbe” földjüket,jószágukat, gépeiket.Ledolgoztak 25-30 évet és méltánytalanul kevés vagyonjegyhez jutottak.E hónap végéig megtörténik a tsz egész vagyonának nevesítése, amelyet a közgyűlés döntése alapján fognak elvégezni. A nagy kérdés, hogyan tudja majd akaratát érvényre juttatni a nem nagy létszámú nyugdíjas tábor.E döntéshez ugyanis kétharmados többség kell. Ezen az összejövetelen ezek voltak afő kérdések,sok mással együtt.Nézem az elnyűtt arcokat a jogi tanácsadás után,s ismét csak Galgóczi Erzsébetet idézve kérdezem, hát mégis kinek a törvénye ez?!
Megjelent a Tiszaújvárosi Krónikában 1992. április 16-án.