Nézem a fát…( húsz éves az idősek klubja )
Nézem a fát a falon,
úgy zöldell mint nyáron az udvaron.
A zöld leveleken nevek,
egytől egyig elevenek.
A zöldek között bizony van sok barna, a neveken túl az arcok lassan halványulva, látom az embert is az egykor zöld (!) barnán,
még a farsangi derűt is – némelyek arcán.
Nézem a fát a falon
együtt a húszévi sokadalom…
Ez a fa még csak húszéves
s máris milyen terebélyes.
De jönnek még évek ötven, talán száz is
meglehet, rajta lesz majd az unokánk is!
Ez a fa az élet fája
s a közös emlékezet táplálja,
és csak addig marad fönn, a zöld is meg a barna
míg lesz ki az emlékeket szívében hordozza!
Kilenc évvel később: 2018. október 21.
Nézem a fát a falon…
Már alig van zöld az ágakon!
Ám ez a fa az élet fája!
Nem gondolhatok – elmúlásra..!