Cselekvő értelmiség
Az elmúlt század húszas – harmincas éveiben központi akarattól vezérelve sorra jöttek létre a civilszerveződések. Olvasó,- színjátszó,- gazdakörök stb. alakultak, mindez a falvak, kisvárosok évszázados lemaradásának felszámolására a felzárkóztatás szándékával. A népkönyvtárak által támogatott olvasókörök sokaságában szerezhettek ismereteket a kultúrától addig elzárt és szándékkal távol tartott tömegek. A színjátszókörök élővé varázsolták az addig ismeretlen színműveket, és egyéb irodalmi alkotásokat. Az Ezüst,- és Aranykalászos tanfolyamokon pedig a mezőgazdasági kultúra újdonságait sajátították el a gazdák. Felélénkült, megelevenedett a falusi, kisvárosi élet. Ehhez persze szükség volt megfelelő ismeretekkel bíró, a néplelket jól ismerő, áldozatkész népművelő gárdára. A népművelés éltetői, mozgatórúgói a mindenkori tanító, kántortanító, a lelkész, plébános a falusi orvos s a falu jegyzője, egyszóval a falusi értelmiség. S ha minden így együtt volt és a szándék, akarat is egy irányú volt a siker nem maradhatott el. Akkor létrejött a faluközösség, olyan közösség amelyik tudta mit akar, tudta hova tartozik, nem volt identitászavaros mert megismerte saját kultúráját és működtetni is tudta azt. Ahhoz tehát, hogy a falvak vagy a kisvárosok közösségeiben ilyen történelminek is nevezhető kulturális fordulat álljon be, összefogott, küldetéstudattal bíró értelmiségre volt szükség. S e küldetés beteljesedése nyomot hagyott a generációk minőségén, és évtizedekre meghatározta annak irányultságát is. A ma értelmiségének nyilvánvalóan már más kihívásokkal kell szembenéznie mint nyolcvan, kilencven vagy száz évvel ezelőtt. De az értelmiségi lét ma is cselekvésre kötelez, felelősséggel jár és ma is küldetésnek számít Tiszaújvárosban is. Az természetes, hogy a maga helyén teszi mindenki a dolgát a tanító, a tanár tanít, az orvos gyógyít, a mérnök tervez, épít, a bíró igazságot szolgáltat és így tovább. Ez így van rendjén. Ám valami mégis hiányzik. Hiányzik egy hely, nevezzük Fórumnak, ahol azt a sok egyedi ismeretet, felhalmozott tudást azt a minőségi és mennyiségi többletet – egy “gyékényre” összehordva – közkinccsé lehetne tenni. S ezen értelmiségi fórumon – József Attila után szabadon – a hozzáértők okos gyülekezetében hánynák-vetnék meg “száz bajunk”. Ez a fórum az önkormányzat mellett betölthetné a “Felsőház” szerepét, lendületet adhatna a város arculat formálásának. Tiszaújvárosban ugyan vannak civilszerveződések , de ha koncentráltabban jelenne meg az a felhalmozott tudástőke amelyet birtokolnak, minden bizonnyal hatékonyabban lehetne működtetni. A hatékonyság és minőség e két kulcsszó, amely a város jövőbeni fejlődését meghatározhatja. Az önkormányzat eddigi teljesítménye jónak mondható ( a kultúra, az épített környezet, az élhető városkép kialakításában) mégsem tartom ördögtől valónak e fórum életre hívását. S ha sikerülne összefogni és jól működtetni a meglevő szellemi kapacitástöbbletet, az csak hasznára válhatna az itt élőknek a jelenben és a jövőben egyaránt.
Gondolat – Tiszaújvárosi Szemle III. évfolyam 4. szám 2010. december 23. Éles Mihály