Éles Mihály blogja

Kapott feladatom, hogy három percben beszéljek a paraszti élet a paraszti munka nehéz, olykor embertelen megpróbáltatásairól. Tartok tőle, hogy bár nem vagyok egy szószátyár ember mégis túllépem néhány másodperccel ezt az időkorlátot. Aratási ünnepre jöttünk bár már közelebb van a vetés ideje mint az aratásé, de a szándék, hogy az aratási ünnep hagyománnyá nemesedjen, feledteti ezt a kis időeltolódást. Paraszti múltunk paraszti életünk egy darabjára, egy nagyon keserves , nagyon nehéz szakaszára akarunk emlékezni most és vélhetően a jövőben is. Az egyáltalán nem baj , hogy az ötlet a nyugdíjasoktól ered, talán akkor szomorkodhatnánk , ha e körben nem lelne támogatásra. Ennyit bevezetőül.

A magyar nyelv nagyon szépen árnyalja  azokat  a fogalmakat  amelyek tartalmilag fontosak a nyelvhasználat számára. Az élet fogalma  –  a paraszti életben nemcsak azt jelentette, hogy lélegzünk, gondolkodunk, alszunk, eszünk egyszóval élünk –  hanem a mindennapi kenyeret és amibÅ‘l a kenyér lesz : a búzát és a gabonát is. A paraszti világban a kenyér egyenlÅ‘ az élettel, tehát táplálék méghozzá fÅ‘táplálék ha nincs kenyér akkor nincs élet se. EbbÅ‘l következik az élet tisztelete, féltése, becsülése is. Ennek egyenes következménye, hogy a paraszti világban önkézzel kevesen vetetettek véget az életüknek.

A nehéz körülmények között megtermelt ” élet” a kenyér féltése , óvása számos helyen a babonás hitvilágba is elvezetett. Ez nyomon követhetÅ‘ a vetéstÅ‘l a kenyérsütésig.  Most idézetek következnek néprajzi gyűjteményekbÅ‘l.

” A vetés művelete valóságos szertartás volt.A magvetÅ‘nek elÅ‘zÅ‘ este tetÅ‘tÅ‘l talpig meg kellett mosdania, tiszta ruhát vennie, csak így kezdhetett a munkához. Az is elÅ‘fordult, hogy a zsebébe fokhagymát tett a boszorkányok rontása ellen. A vetés ideje alatt nem volt szabad beszélni… Az is elÅ‘fordult, hogy a karácsonyi ünnepi asztal abroszából vetettek. A munka befejeztével az üres abroszt a magasba dobta, hogy a gabona is olyan magasra nÅ‘jön.”

“Vasárnap és ünnep napokon tilos volt a kenyérsütés. Ha valakinek ilyenkor elfogyott a kenyere, kölcsön kért.  Kéménden azt tartották:  Luca napján nem szabad a házból kiadni a kenyeret, mert akkor a következÅ‘ esztendÅ‘ben nem fognak tojni a tyúkok.”

Idézet egy másik gyűjteménybÅ‘l:   ” A mindennapi kenyérnek nagy a becsülete. A gyermeket kiskorától arra nevelik, hogy az utolsó falatig megegye. A héját nem szabad otthagynia. A vendég akkor sérti meg legjobban a háziasszonyt, ha nem fogyasztja el a leszelt karéjt.   A földre esett kenyeret meg kell fújni, egyes vidéken meg is csókolják, mikor felveszik.  A kenyérpocsékolás a leginkább tiltott dolgok közé tartozik.”

Ki ne emlékezne a jelenlevÅ‘k közül az otthoni kenyérszegésekre: amikor  a megszegetlen kenyérre késsel rajzolt kereszt került elmaradhatatlanul! De hát ne feledkezzünk meg arról, hogy a vetés és a kenyérsütés között van a neheze az aratás és a cséplés! A jelenlevÅ‘k többsége átélte, megélte ezeket a kínkeserves idÅ‘ket. Ismét idézet következik az elÅ‘bbi gyűjtésbÅ‘l: – “A perzselÅ‘ hÅ‘ség, a megfeszített munkatempó különösen próbára teszi az embereket, s ha a körülmények úgy kívánják, éjszakába nyúlóan is dolgoznak a telihold fényénél. Sokszor a késÅ‘ esti órákra jut a kévék keresztberakása, az elhullott kalászok összegereblyézése. Ha messze a tanya , a falú vagy a város gyakran haza sem mennek, ott alszanak a búzatáblában.”

” Sokat arattam a nyáron,

Keveset háltam az ágyon:

Hol erdőben, hol mezőben,

Hol a tarló közepében.

Jaj istenem minek élek,

Minek születtem szegénynek?

Ha nem lettem volna szegény,

Nem aratnék más kenyerén.”

A fent idézett körülmények ellenére születtek ilyen népköltések, rigmusok… De mert mindennek az aratásnak is vége van egyszer. A megkönnyebbülés, hogy a nehéz de jól végzett munka biztosította  a megélhetést , vidám hangulat , bálozás avatta ünneppé az aratás végét egy kis idÅ‘re feledtetve minden gyötrÅ‘ gondot.

Mi pedig ne feledjük, emlékezzünk, hogy ez már a múlt ez már történelem , de a mi múltuk és a mi történelmünk!

Elhangzott a szederkényi Idős Klubban valamikor kétezer táján!!!

Éles Mihály