Éles Mihály blogja

A várossá válás harmincadik évfordulóján lehetőséget kaptam, hogy nyolc percig beszélhetek a tiszaszederkényi város rész múltjáról, jelenéről. Nehéz, majdhogynem lehetetlen vállalkozás, nyolc évszázad történéseit,még rövidre szabva is, a teljesség igénye nélkül megrajzolni. Szederkény története ugyanis Magyarország történetének a lenyomata, az ország történelme pedig nem volt híján zivataros évszázadoknak. Az adatolást Cseterki Sándor Tiszaszederkény története című munkájából vettem és még ahonnan tudtam.

Az elsÅ‘ írásbeli említés 1268 – ból való, villa Scederkyn néven, elsÅ‘ ismert tulajdonosa Ernye bán, azonban utódai hűtlensége miatt a tulajdonlás joga a koronára szállt. A tizennegyedik században a pápai tizedlajstromok Zederkun, alakban írják, a tizenötödik században már az ónodi uradalom tartozéka, a Czudarok birtokolják, ebben az idÅ‘ben már Zederken formában van írva, de a régi Scederkyn írásmód is elÅ‘fordul. Majd a Perényiek birtoka, de a sajóládi pálosrendnek is van birtokrésze. A Perényiek után Báthory István, majd Forgách Zsigmond és neje Losonczy Anna következik. Tulajdonosai voltak a Rákócziak is György, Zsigmond és Pál . A Rákóczi javak lefoglalása után a gróf ErdÅ‘dy család birtokába került a település.Nem feledkezhetünk meg arról sem,  Szederkény, szerencsétlenségére  török hódoltsági területen feküdt, aminek egyenes következménye, hogy a töröknek is adózott. A világért sem akarok tippeket adni az önkormányzati képviselÅ‘knek helyi adók kivetésére. Csak a kuriózum kedvéért sorolnék fel néhány adónemet. Olaj, búza, rozs , árpa, köles, lencse, méhkas, vaj és mátkaadó(!) S ha nem tudtak vagy nem akartak adózni, akkor lángcsóva repült a zsuppfedélre. Gazdák jöttek , gazdák mentek a telepűlés maradt a helyén. S hiába dúlt, égetett, pusztított tatár, török, kuruc, labanc a falu haló poraiból mindig újra éledt,mint a mondabeli FÅ‘nix madár. A krónika szerint viszonylagos nyugalom csak a szatmári béke után következett be.

Az elsÅ‘ olyan adat  amely a falu létszámára utal 1746 – ból van, e szerint 500 református vallású ember élt itt. Szederkény igazából a századfordulón kezdett el gyarapodni lélekszámban is lakóházak tekintetében is. 1902 – es adat: 300 lakóház és 1691 lakos. A huszadik század történetének szégyenét, a két világégés szörnyetegét, szederkényi fiatalok vére is táplálta.  Az élet azonban a két háború között is élni akart. Egy 1926 – os adat szerint a faluban két kocsma, öt szatócsüzlet, egy fogyasztási és egy értékesítési szövetkezet működött a szolgáltatást három suszter, két csizmadia, három kovács, két kerékgyártó, három ács, és egy asztalosmester látta el.

Külön fejezetben kell szólnom az oktatásról és a népművelésrÅ‘l.  A krónika szerint a faluban a Református egyház által működtetett iskola igen jó színvonalon működött. Az iskola könyvtárában olvasókör szervezÅ‘dött, jól prosperáló színjátszóköre és dalárdája volt . Az emberek érdeklÅ‘dtek a világ dolgai iránt, noha a hírforrás igen szegényes mindössze egy rádió volt a faluban! 1941 – ben 1697 , 1994 – ben pedig 1763 volt az állandó lakosok száma. És ezzel elérkeztünk napjainkhoz.  Tagadhatatlan , hogy a térségben nagyobb részben a Szederkényiek földjére épült ipar , életminÅ‘ségi változást hozott az itt élÅ‘k számára. Hiszen elÅ‘bb jutottak vezetékes ivóvízhez, járdához, portalanított utakhoz. Az ifjúság számára a továbbtanulás lehetÅ‘sége helybe jött. Az iparvállaltok tárt karokkal várták a dolgozni akarókat. Ma jól működÅ‘ MűvelÅ‘dési Központunk van melynek névadója Vásárhelyi Pál  Tiszaszabályozás tervének megalkotója. Figyelemre méltó a gondoskodás, a gondoskodó szeretet az idÅ‘s emberek iránt. A szolgáltató házban szép és tiszta klub áll rendelkezésünkre, kedves figyelÅ‘ személyzettel. Itt öröm idÅ‘snek lenni.

Elhangzott a tiszaújvárosi  polgármesteri hivatal dísztermében 1996- ban. Éles Mihály