Vers mindnkinek
” …ide a Trónt! a világ végén jártam
s otthagytam a látogatás jelét!
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,
és megszólalt: – Te nyomorult majom, te
te barbár ész és erő – szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc és önzés fűti , lebírsz engemet? ”
( Szabó Lőrinc: Szun Vu Kung lázadása )
Nem mondhatnám, hogy zsúfoltságig megtelt a tiszaszederkényi Vásárhelyi Pál Művelődési Központ nagy terme a verset szerető érdeklődőkkel június elsején. Annál örömtelibb tény, hogy a versmondó versenyre elég szép számmal jelentkeztek, neveztek be. Tizenkilenc általános és középiskolás diák állt ki a színpadra – feledve gátlást, szorongást – örömöt szerezni a hallgatóságnak és önmaguknak. A huszadik század költőit idézték meg a versmondók Áprily Lajostól Illyés Gyulán, Kónya Lajoson, Pilinszky Jánoson,Radnót Miklóson, Szabó Lőrincen át Pincés Juditig. Különös véletlen , hogy egymásról nem tudva négyen – öten is Szabó Lőrinc verseiből választottak. Ráérezhettek arra , amit Illyés Gyula mondott 1945 -ben, hogy tudniillik Szabó Lőrinc Magyarország legnagyobb élő költője. S ezt nem azért mondta, hogy könnyebben vakarhassa le a háborús bűnösök listájáról!
A műsor versenyen kívüli produkcióval kezdődött. Egy tüneményes tehetségű , nyolc – kilencéves kisfiú , Szabó- Maák Zoltán, jegyezzük meg a nevét, mert ha a felnőtt világnak nem sikerül elrontania őt, akkor nagyon sok örömöt fog szerezni a verskedvelőknek. Ez a pöttömnyi emberke a költő partnereként bontotta ki, láttatta meg velünk azt a világot, amelyet a költőapa Szabó Lőrinc, Lóci gyermekvilágából láttatni akart.
” …ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott
és hórihorgas vágy emelt
– föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.”
Az már természetes , hogy a versenyzők értékelésénél a zsűri nehéz helyzetbe került, dönteni, rangsorolni kell, ez a dolog természete. A közép – és általános iskolás diákok – két korosztály – a zsűri bölcs döntése alapján kétszintű értékelést kaptak. Mindkét csoportnál kiosztották tehát az elsőnek, második és a harmadiknak járó díjat. Ezt követően a zsűri elnöke Závori Andrea művésznő jó tanácsokkal látta el a versmondókat. Beszélt a hangsúlyozásról, szünetek, pontok, vesszők fontosságáról a versmondásban. Légzéstecnikai bemutatót tartott , majd közös játékba vonta be a versmondókat és a vállalkozóbb szellemű pedagógusokat. ” Egy meggymag megy Magyra,/ meg megy még egy meggymag Magyra. / Megvagy meggymag! Te vagy a fogó!” – Ratkó József nyelvtörő kiszámolósdiját játszották el jó kedvvel.E gy kérdésre , hogy mondaná el legkedvesebb versét a művésznő ezt válaszolta . Mindig az a legkedvesebb, amelyiket éppen mondja. És hallottunk tőle egy megrendítően szép önvallomást . József Attila : Nincsen apám…című verse rendítette meg és terelte az előadói pályára, paradox módon mégse mer József Attila verset mondani, úgy érzi nem elég érett ahhoz, hogy ezt az iszonyú terhet elbírja . De azért a diák versmondókat biztatta mondjanak tanuljanak meg minél több verset, mert minden vers amit megtanulnak, előadnak jobbít az előadón, jobbít a hallgatón. Mélység és magasság — József Attila költészete teszi hozzá a krónikás – mindkettő szédítő lehet annak , aki nincs tisztában önmagával , aki nem tudja magáról, hogy” tériszonya” van. Závori Andrea tisztába van önmagával! Ez a verseny, a fiatalok versszeretete, jó reményekkel tölthette el a jelenlevőket, hogy azért még nincs minden veszve. Bár a Magyar Televízió egykori vezetői, szellemirtói a Barbie baba kedvéért levették a műsorról a szombat esténkénti Vers mindenkinek című sokak által nézett műsort, ne csüggedjünk, forduljunk gyakrabban a könyvespolc felé!
Nem jelent meg sehol. Éles Mihály