Balogh György emlékezete
Tisztelt Képviselő Úr , Tisztelt Képviselő Testület!
A tiszaszederkényi temetőben található katonasírokkal, kapcsolatban szeretném megosztani gondolataimat önökkel. Tiszaszederkényben születtem, a temető szomszédságában nőttem fel. Gyermekként gyakran játszottunk ott társaimmal. A játék mellett feladatot is kaptam szüleimtől. Édesanyám megmutatta a magyar katona, Balogh György sírját – akkor még nem tudtuk a nevét – akit 1944. októberében tarkón lőttek felettesei mert katonaszökevénynek nyilvánították! ( Halotti anyakönyvi kivonatból: “Balogh György nős, született Nagyváradon (?) megh. 44 október, hadbíróság által golyóáltali halálra ítélve, állítólag szökés miatt, temető árkából kivétetett tetemének rendes sírhelyt ástak koporsóba téve az egyházközség jelenlétében eltemettük. 1945. május 1. Eötvös Ferenc lelkész.” ) Bűne az volt, hogy meglátogatta a hozzátartozókat egy Szederkény közeli faluban! A temetőárokba kaparták el! Pár hónappal később a falu lakói kihantolták és református egyházi szertartás szerint eltemették. Ezt a sírt gondoztuk mi testvéremmel, szüleimmel és a szomszédokkal. Később pedig már mások is ültettek rá virágot. Napjainkban is gondozott a sír, halottak napján koszorúk, virágok, mécsesek borítják.A kilencvenes években hosszabb ideig dolgozott itt egy sírköves mester, aki egy jó állapotban levő sírkeretet helyezett a sírra, így óvva azt. A sírkeretre helyezte el a temető hátsó részéből – a két román katona sírkövét amelyeket a temetőkerítés átépítése miatt emeltek ki. A két román pilóta repülőgépét 1919-ben lőtték le Sajóörös és Szederkény légterében, ezt nagyszüleink elbeszéléséből tudjuk. Gyermekként az ő sírjaikra is vittünk virágot társaimmal, Mindenszentek napján. Most tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy a magyar katona, Balogh György sírján két román katona sírköve áll, az ő neve pedig sehol sincs feltüntetve. Ez ügyben én pár évvel ezelőtt magánemberként írtam a Honvédelmi Minisztérium Hadisírokat Gondozó intézményéhez, majd beszéltem helyi önkormányzati képviselőkkel is.Eredménytelenül. Pedig csak egy kődarab kellene, rávésve a megfelelő adatokat, a román katonák sírköve pedig vissza kerülhetne arra a területre ahol nyugszanak. Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, akik még emlékeznek ezekre az eseményekre szüleink, nagyszüleink elbeszélései révén. Szeretném ha utódaink is megismernék falunk múltjának ezt a részét is és tovább gondoznák, ápolnák az elhunyt katonák síremlékeit. Bízom benne, hogy az önök segítségével mindez valóra válik!
Tisztelettel: Éles Mihályné Tóth Irma
( Halotti anyakönyvi kivonatból: “Balogh György nős, született Nagyváradon (?) megh. 44 október, hadbíróság által golyóáltali halálra ítélve, állítólag szökés miatt, temető árkából kivétetett tetemének rendes sírhelyt ástak koporsóba téve az egyházközség jelenlétében eltemettük. 1945. május 1. Eötvös Ferenc lelkész.” )
Tiszaszederkény, Kossuth L. u. 16.