Évforduló
A várossá válás harmincadik évfordulóján lehetőséget kaptam, hogy nyolc percig beszélhetek a tiszaszederkényi város rész múltjáról, jelenéről. Nehéz, majdhogynem lehetetlen vállalkozás, nyolc évszázad történéseit,még rövidre szabva is, a teljesség igénye nélkül megrajzolni. Szederkény története ugyanis Magyarország történetének a lenyomata, az ország történelme pedig nem volt híján zivataros évszázadoknak. Az adatolást Cseterki Sándor Tiszaszederkény története című munkájából vettem és még ahonnan tudtam.
Az első írásbeli említés 1268 – ból való, villa Scederkyn néven, első ismert tulajdonosa Ernye bán, azonban utódai hűtlensége miatt a tulajdonlás joga a koronára szállt. A tizennegyedik században a pápai tizedlajstromok Zederkun, alakban írják, a tizenötödik században már az ónodi uradalom tartozéka, a Czudarok birtokolják, ebben az időben már Zederken formában van írva, de a régi Scederkyn írásmód is előfordul. Majd a Perényiek birtoka, de a sajóládi pálosrendnek is van birtokrésze. A Perényiek után Báthory István, majd Forgách Zsigmond és neje Losonczy Anna következik. Tulajdonosai voltak a Rákócziak is György, Zsigmond és Pál . A Rákóczi javak lefoglalása után a gróf Erdődy család birtokába került a település.Nem feledkezhetünk meg arról sem, Szederkény, szerencsétlenségére török hódoltsági területen feküdt, aminek egyenes következménye, hogy a töröknek is adózott. A világért sem akarok tippeket adni az önkormányzati képviselőknek helyi adók kivetésére. Csak a kuriózum kedvéért sorolnék fel néhány adónemet. Olaj, búza, rozs , árpa, köles, lencse, méhkas, vaj és mátkaadó(!) S ha nem tudtak vagy nem akartak adózni, akkor lángcsóva repült a zsuppfedélre. Gazdák jöttek , gazdák mentek a telepűlés maradt a helyén. S hiába dúlt, égetett, pusztított tatár, török, kuruc, labanc a falu haló poraiból mindig újra éledt,mint a mondabeli Főnix madár. A krónika szerint viszonylagos nyugalom csak a szatmári béke után következett be.
Az első olyan adat amely a falu létszámára utal 1746 – ból van, e szerint 500 református vallású ember élt itt. Szederkény igazából a századfordulón kezdett el gyarapodni lélekszámban is lakóházak tekintetében is. 1902 – es adat: 300 lakóház és 1691 lakos. A huszadik század történetének szégyenét, a két világégés szörnyetegét, szederkényi fiatalok vére is táplálta. Az élet azonban a két háború között is élni akart. Egy 1926 – os adat szerint a faluban két kocsma, öt szatócsüzlet, egy fogyasztási és egy értékesítési szövetkezet működött a szolgáltatást három suszter, két csizmadia, három kovács, két kerékgyártó, három ács, és egy asztalosmester látta el.
Külön fejezetben kell szólnom az oktatásról és a népművelésről. A krónika szerint a faluban a Református egyház által működtetett iskola igen jó színvonalon működött. Az iskola könyvtárában olvasókör szerveződött, jól prosperáló színjátszóköre és dalárdája volt . Az emberek érdeklődtek a világ dolgai iránt, noha a hírforrás igen szegényes mindössze egy rádió volt a faluban! 1941 – ben 1697 , 1994 – ben pedig 1763 volt az állandó lakosok száma. És ezzel elérkeztünk napjainkhoz. Tagadhatatlan , hogy a térségben nagyobb részben a Szederkényiek földjére épült ipar , életminőségi változást hozott az itt élők számára. Hiszen előbb jutottak vezetékes ivóvízhez, járdához, portalanított utakhoz. Az ifjúság számára a továbbtanulás lehetősége helybe jött. Az iparvállaltok tárt karokkal várták a dolgozni akarókat. Ma jól működő Művelődési Központunk van melynek névadója Vásárhelyi Pál Tiszaszabályozás tervének megalkotója. Figyelemre méltó a gondoskodás, a gondoskodó szeretet az idős emberek iránt. A szolgáltató házban szép és tiszta klub áll rendelkezésünkre, kedves figyelő személyzettel. Itt öröm idősnek lenni.
Elhangzott a tiszaújvárosi polgármesteri hivatal dísztermében 1996- ban. Éles Mihály