Ha majd egy napon el kell – menni, nem fogok senkitől elköszönni! Itt hagyok mindent, amiért érdemes volt élni amiért érdemes volt reggel felébredni. Maradjon minden úgy mintha itt lennék, maradjon minden valós – és ne emlék. A maradók csodálják a felkelő Napot, amint életre cirógatja az elvetett magot, hallgassák Lisztet, hallgassák Bartókot, szeressék ahogy […]
Kedves Tenorista Pista! Nem esik nehezemre nekem, hogy a hétvégét megköszönjem. Teszem ezt annak ellenére, hogy az eleje jobb volt mint a vége. Tartson hóttig a barátság s a béke, az örömködésnek sose legyen vége. Ezt kívánja Miska a Basszista, aki egyáltalán nem rasszista!
Éles Mihály ZOMBORY TIBINEK 2011. január Az iwiw- en láttam, hogy elérted a hatvanhatot! Ajánlom meg ne állj, hagyd el amint tudod, csak röpke négy év és máris itt lesz a hetven, én megvárlak, hogy együtt hetvenkedjünk ketten! Válasz erre: Köszönöm Misikém, de – mint Te is tudod – Mit ez a szám jelez […]
Jött két varázslatos ember tettvággyal, lendülettel, a Gondviselés vezérelte őket, a mindig, mindenütt, kórusépítőket. Erdélyországból jöttek… Szusszanásnyit ha pihentek, tekintetük körbejárt e kies tájon – s már hallották is: miként zeng majd itt a zsoltár és a kánon! A gondolatot követte a tett; a Református Kórus így született! A toborzóra jöttek sokan össze is állt […]
Nem tudom, hogy a nagyvilágban, akár Ázsiában vagy Afrikában, van – e még olyan hely ahol minden a férfi lábai előtt hever!? Itt nálunk a klubban – akár a bibliában mi vagyunk ismét a teremtés koronája! Köszönet érte a kedves oldalbordáknak, gyötrő gátlásaink mintha oldódnának! Ám ne higgyük, hogy megértük a csodát s a […]
Ó, én úgy szeretem a Nőt, mint tüdő a tiszta levegőt, mert párom s barátom mind, egy – egy kaláris no meg azért mert Nő volt az anyám is!
Nézem a fát a falon, zöldell mint nyáron az udvaron. A zöld leveleken nevek, egytől egyig elevenek. Ám a zöldek között egyre több a barna, a neveken túl az arcuk halványulva. Látom az embert is az egykor zöld (!) barnán, még a farsangi derűt is – némelyek arcán. […]
Te őrzöd az otthon melegét melyet anyánk ránk hagyott, hogy fogjuk tovább egymás kezét ha Ő nem lesz, ha eltávozott. Tápláld az otthoni meleget, hogy ne fájjon úgy a hiány ha látjuk az üres helyeket, az asztal túloldalán. Te voltál kapocs hosszú éveken át Te vagy ma is akire figyel a család; példa, hogy élni […]
Két hétre rá, hogy megszülettem – világháború tört ki fölöttem! Csak néztem tágra nyílt szemekkel, mit művel magával az EMBER! De ezen akkor nem agyaltam nem rugóztam sokat, tudtam a béke, előbb-utóbb tör magának utat. Mint kamasz, betegesen csenevész , vézna voltam izgő-mozgó társaimat , órákig bámultam. Csak pislogtam, a férfikor milyen lesz vajon? Túlélem […]