Köszöntők ( Piroska és Magdi köszöntése)

Kedves Piroska, ezzel az aranylánccal szeretnénk ideláncolni Téged. Ez egy fölöttébb erős lánc mert a szeretet, az itteniek szeretete fűzi egybe a szemeket. A szeretet pedig nagy erő – s erőt adó érzés. Pál apostolt idézve: ” hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”
A szívpárnában is ott van a kis ” hangyácskák” szorgos keze munkáján túl, szeretetük, szívük melege. Ne csodálkozz majd ha idő múltán a párna melegíteni, lüktetni kezd, merthogy élő szeretettel van kibélelve! Kívánok Neked mindnyájunk nevében jó egészséget és békés nyugdíjas éveket!

Magdi születésnapjára.

Kedves, segítőkész pótmamánk Magdika – nem mondom meg –                                                                hányadik születésnapodon, szeretettel köszöntünk Téged!
Mindannyiunk nevében azt kívánom Néked,
hogy egészségben éljél meg még egyszer ötven évet!
Nekem pedig teljesüljön azon vágyam,
hogy a köszöntőt majd akkor is én prezentáljam!

Isten segítsen minket!
Éles Mihály

A Mammon üzenete

” Jaj a legyőzötteknek”…                                                                                                                                                                 ” Bár teljes mértékben tiszteletben tartom a magyarok jogát arra, hogy Magyarország számára törvényeket alkossanak, a magam részéről mégis csak sürgetném, hogy fontolja meg a következményeit annak, hogy ha az említett törvények a jövő hónapban változás nélkül lépnek hatályba.” Írja karácsony előtt küldött levelében Amerika külügyminisztere, Orbán Viktor miniszterelnöknek. – A kitétel, hogy “fontolja meg a következményeit” már nem is figyelmeztetés hanem ultimátum, nyílt fenyegetés!   Beavatkozás egy szuverén ország belügyeibe. A kifogásolt törvények (  alaptörvény, sarkalatos törvények, média törvény, egyházügyi törvény stb. ) felsorolási rendje, stiláris és tartalmi egyezősége  –  a honi sajtóban megjelentekkel,   már nem is okoz meglepetést. A levélből az is kiderül,  az amerikai külügyminisztert mélyen lesújtja, hogy egy kicsi de nagyhangú rádióadó, nem kapta meg az egyébként piaci alapon elkelt frekvenciát. Miként az is világraszóló botrány volt, –  Bécs, Berlin, Brüsszel, Párizs, New York  is üzent(!)  –   hogy egy háromszáz főt befogadó fővárosi színház élére, azt nevezték ki akit kineveztek. Vajon miért nem hallatja a hangját Amerika külügyminisztere, amikor magyarokat vernek mert  magyarul beszélnek. Vagy állampolgárságuktól fosztják meg őket csak azért mert a magyar nemzethez tartozónak is vallják magukat. A magyarországi demokráciáért aggódók miért nem tiltakoztak 2006-ban, amikor valóban lábbal tiporták az emberi jogokat. Gyanítom, hogy sem a tengerentúliakat sem Európa másik felét nem igazán érdekli a mi demokráciánk, tesznek ők ránk magasról!  Ám naponta értékelik le a forintunkat anélkül, hogy a gazdasági mutatók elmozdultak volna.  A józan ész azt mondatja, ehhez nem elégségesek a fent felsorolt, kifogásolt törvények, intézkedések,  –  ilyenekért eddig nem járt “tűzcsóva” a háztetőre. Mire hát ez az eszeveszett rágalomhadjárat ez a leértékelős játék, mire ez a büntető, bosszúhadjárat?! Igen  ez már a Mammon üzenete! Bűnhődnünk kell , hogy emlékezzünk és emlékeztessünk másokat  is! Mert  bizony  nagy “bűnt” követett el Magyarország választott kormánya azzal, hogy népsanyargatás helyett a bankokra vetett ki adót! Bűnös Magyarország kormánya mert több százezer  magyarnak nyújt segítőkezet, hogy kikerüljön a bankok és  az előző kormányok által is létesített csapdából. Olyanokon akar segíteni rögzített árfolyamú végtörlesztéssel vagy lakóingatlanuk felvásárlásával, akiket  csúnyán átejtettek a bankok s a kormányok. Vajon kinek az érdeke, hogy milliók váljanak földönfutóvá az országban?!   A láthatatlan   pénzhatalom, a MAMMON arca körvonalazódik, nagy erők mozdulnak meg nagy érdekek mentén  –  most már a látszatra sem figyelnek. Lehet persze összeesküvés elméletről beszélni, bagatellizálni a történéseket, a veszedelem attól még veszedelem marad. Egyre világosabb a kép, a magyarokkal el kell bánni, le kell számolni velük mint már  annyiszor történelmünk folyamán. Vae victis! Éles Mihály

Fáj

Nagyon fáj nekem – Téged így látnom;
amint tört gerinccel fekszel az ágyon.
Ezt tette veled játékból – a kutya,
nekem pedig ez lett – maga a Golgota!
Fogoly vagy.  Börtönöd az ágy,
melyen nincsen  se zár  se rács.
Én vagyok őrződ, – “börtönőröd”
míg a kórt végképp le nem győzöd.
Meglásd eljön a szabadulás,eljön a csoda,
de addig  nekem ez marad – maga a Golgota!
2011. október 22.

 

Egy napon – el kell menni…

Ha majd e világból el kell menni,
nem fogok senkitől elköszönni!
Itt hagyok mindent, amiért érdemes volt élni
amiért érdemes volt reggel felébredni.
Maradjon minden úgy mintha itt lennék,
maradjon minden valós – és ne emlék.
A maradók csodálják a felkelő Napot,
mely életre cirógatja az elvetett magot,
hallgassák Lisztet, hallgassák Bartókot,
szeressék ahogy van a TEREMTETT  VILÁGOT…

Ha eljön a  végső óra…

Várva a hívó szóra
imádkozom Istenhez;
teremtsen lelkemben rendet!
Vezesse lelkem a transzcendens világba,
mert megfáradt itt  e földi bolyongásba.
Nem hagyok örökül talmi kincseket;
legyen az utódok jussa is :  – ” Hit, remény, szeretet.”

Éles Mihály

2011.augusztus 14.

 

 

Köszönet Szutor Pistának ( rókabérci hétvégéért)

Kedves Tenorista Pista!

                    
Nem esik nehezemre nekem,                      
hogy a hétvégét megköszönjem.
Teszem ezt annak ellenére,
hogy az eleje jobb volt mint a vége.

Tartson hóttig a barátság s a béke,
az örömködésnek sose legyen vége.
Ezt kívánja Miska a Basszista,
aki egyáltalán nem rasszista!

Nyelv és irodalom

Irodalomról, versről és prózáról fogunk beszélni az elkövetkező időkben. A gondolatok közvetítője, kötőanyaga az anyanyelv. Az anyanyelv amelynek a minősége az irodalom minősége is. Minél nemesebb ez a kötőanyag annál masszívabb, időtállóbb az irodalom építménye. “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok életem legnagyobb eseménye melyhez nincs fogható (…) Naponta sokszor gondolok erre. Éppen annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok”. A nyelvművész Kosztolányinak, anyanyelvünk szerelmesének ihletett gondolatai ezek. Szerinte a nyelv legyen katedrális, a lélek temploma, szentély ahova csak áhítattal, illő alázattal lehet és érdemes belépni. Azt gondolom nekünk magyaroknak nincs okunk panaszra, nyelvünk kiállja a próbát más nemzetek nyelvével összehasonlítva is . Álljon itt néhány külhoni tudós, irodalmár, neves személyiség, véleménye a magyar nyelvről.
Sir John Bowing nyelvész: ” A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke (…) Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét.”
Jakob Grimm meseíró, az első német tudományos nyelvtan megalkotója: ” A magyar nyelv logikus és tökéletes felülmúl minden más nyelvet…” George Bernard Shaw nobel-díjas angol író: ” Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdülését.” Giuseppe Mezzofanti bíboros (1774-1849) 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Egy német költőnek mondta a következőket: ” Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
, – A bíboros nyilvánvalóan Petőfire gondolt! Most három – a Tiszáról – írt verset fogok felolvasni. Keletkezésük között körülbelül hetven-nyolcvan év telt el. Az első a nyelvújítás előtti időkben a XVIII. században, a második a XIX. században, a harmadik pedig a XX. században íródott. Közös bennük a természet gyönyörűséges megjelenítése, sugárzik belőlük a természetszeretet a természetcsodálat!

2011. febr. Éles Mihály

Zombory Tibinek

Éles Mihály

ZOMBORY  TIBINEK

2011. január

 

Az iwiw- en  láttam, hogy elérted a hatvanhatot!
Ajánlom meg ne állj, hagyd el amint tudod,
csak röpke négy év és máris itt lesz a hetven,
én megvárlak, hogy együtt hetvenkedjünk ketten!

Válasz erre:

Köszönöm Misikém, de – mint Te is tudod –

Mit ez a szám jelez nem érdem,  ÁLLAPOT!

Így van ez barátom, szóra sem érdemes,

Állapot csak, és még nem is kellemes!

Tibor

Cselekvő értelmiség

Az elmúlt század húszas – harmincas éveiben központi akarattól vezérelve sorra jöttek létre a civilszerveződések. Olvasó,- színjátszó,- gazdakörök stb. alakultak, mindez a falvak, kisvárosok évszázados lemaradásának felszámolására a felzárkóztatás szándékával. A népkönyvtárak által támogatott olvasókörök sokaságában szerezhettek ismereteket a kultúrától addig elzárt és szándékkal távol tartott tömegek. A színjátszókörök élővé varázsolták az addig ismeretlen színműveket, és egyéb irodalmi alkotásokat. Az Ezüst,- és Aranykalászos tanfolyamokon pedig a mezőgazdasági kultúra újdonságait sajátították el a gazdák. Felélénkült, megelevenedett a falusi, kisvárosi élet. Ehhez persze szükség volt megfelelő ismeretekkel bíró, a néplelket jól ismerő, áldozatkész népművelő gárdára. A népművelés éltetői, mozgatórúgói a mindenkori tanító, kántortanító, a lelkész, plébános a falusi orvos s a falu jegyzője, egyszóval a falusi értelmiség. S ha minden így együtt volt és a szándék, akarat is egy irányú volt a siker nem maradhatott el. Akkor létrejött a faluközösség, olyan közösség amelyik tudta mit akar, tudta hova tartozik, nem volt identitászavaros mert megismerte saját kultúráját és működtetni is tudta azt. Ahhoz tehát, hogy a falvak vagy a kisvárosok közösségeiben ilyen történelminek is nevezhető kulturális fordulat álljon be, összefogott, küldetéstudattal bíró értelmiségre volt szükség. S e küldetés beteljesedése nyomot hagyott a generációk minőségén, és évtizedekre meghatározta annak irányultságát is. A ma értelmiségének nyilvánvalóan már más kihívásokkal kell szembenéznie mint nyolcvan, kilencven vagy száz évvel ezelőtt. De az értelmiségi lét ma is cselekvésre kötelez, felelősséggel jár és ma is küldetésnek számít Tiszaújvárosban is. Az természetes, hogy a maga helyén teszi mindenki a dolgát a tanító, a tanár tanít, az orvos gyógyít, a mérnök tervez, épít, a bíró igazságot szolgáltat és így tovább. Ez így van rendjén. Ám valami mégis hiányzik. Hiányzik egy hely, nevezzük Fórumnak, ahol azt a sok egyedi ismeretet, felhalmozott tudást azt a minőségi és mennyiségi többletet – egy “gyékényre” összehordva – közkinccsé lehetne tenni. S ezen értelmiségi fórumon – József Attila után szabadon – a hozzáértők okos gyülekezetében hánynák-vetnék meg “száz bajunk”. Ez a fórum az önkormányzat mellett betölthetné a “Felsőház” szerepét, lendületet adhatna a város arculat formálásának. Tiszaújvárosban ugyan vannak civilszerveződések , de ha koncentráltabban jelenne meg az a felhalmozott tudástőke amelyet birtokolnak, minden bizonnyal hatékonyabban lehetne működtetni. A hatékonyság és minőség e két kulcsszó, amely a város jövőbeni fejlődését meghatározhatja. Az önkormányzat eddigi teljesítménye jónak mondható ( a kultúra, az épített környezet, az élhető városkép kialakításában) mégsem tartom ördögtől valónak e fórum életre hívását. S ha sikerülne összefogni és jól működtetni a meglevő szellemi kapacitástöbbletet, az csak hasznára válhatna az itt élőknek a jelenben és a jövőben egyaránt.
Gondolat – Tiszaújvárosi Szemle III. évfolyam 4. szám 2010. december 23. Éles Mihály

Krisztusi igazságok

“Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél”
(Dutka Ákos)

Próféták ( Ézsaiás, Mikeás ) prófétálták már sok száz évvel előbb, hogy Szűztől születik majd a Megváltó, a júdeai Betlehemben. A jövendölés beteljesedett; angyalok serege tudatta az örömhírt a nyájakat őrző pásztorokkal: megszületett a várva-várt Szabadító, menjenek imádni Őt. Napkeletről pedig bölcsek érkeztek egy fényes csillagot követve, mely csillag megállt egy istálló fölött, mutatva: ide született a Messiás! Mert bezáródtak az ajtók, bezáródtak a szívek, a lelkek a bebocsátást kérő, utolsó órás – áldott állapotú asszony – Mária előtt! Nem fényességes palotában, hanem egy istálló jászlában feküdt – barmok között – a világ jótevője. Az írástudók nem ismerték nem is ismerhették fel, mert nem ilyen szegény jövevényt vártak s nem is számoltak vele. Nem számoltak Jézussal aki azért született e világra, hogy magára vegye annak összes bűnét, s általa jobbá, igazabbá váljon a világ.
– “Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” – Azért jött, hogy a szemet szemért – helyett – hirdesse: -” aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!”
– Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenséged helyett – arra tanítja az embereket, hogy: ” szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért! (…) Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!”
– Íme Jézus tanításainak rövid summázatában is benne van egy élhetőbb világ eljövetelének ígérvénye.

Azért jött, hogy megszabadítsa az embert a dölyftől, az önző kapzsiságtól és a képmutatástól s helyette uralkodjék el a jóság, szelídség, és a szeretet ; legyen békesség és jóakarat a földön, az emberek között.
Ezen útravalóval küldi el tanítványait is: – “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében… ” Adják tovább a szeretet igéit azoknak akik már rég áhítoznak rá . Mert szeretetéhség volt ( és persze van ma is ! ) az emberiség jobbik felében. Így terebélyesedhetett ki, terjedhetett el tehát századokon át, az akkor ismert világban Jézus igazsága, s erősödött, izmosodott erős hitté, hitvallássá, majd – hatalommá.
Mert “hatalommá” vált a keresztény egyház, emberarcú, embertermészetű nagyhatalommá, (földi halandókkal, esendő, gyarló emberekkel) a HATALOM minden ismérvével: dölyf, képmutatás, önző kapzsiság – Jézus nevével!
Jézus nevében lobbantak fel a máglyák, teltek meg a gályák és kezdődtek évtizedekig tartó öldöklő háborúk, kegyetlen harcok Európa nyugati felén! Nemzet nemzet ellen, testvér testvér ellen, itt is ott is, a krisztusi igazságot hirdetve,tűzve a zászlókra! És a végeredmény: nemcsak egy felcserélt ” buta betű”, keresztény helyett keresztyén ( az is csak magyarul) ahogyan Illyés Gyula írta, hanem halottak tízezrei, máig be nem gyógyult sebek! És persze a meghasonlást követő – megújulás. Akkor ! – És most?!

“Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
“Miatyánkod” bár mindenki tudja”
Dutka Ákos ezerkilencszázhuszonháromban írt sorai, soha sem voltak időszerűbbek mint éppen napjainkban. Mert ma ott tartunk, hogy az Európai Unió (lám ismét Európa!) szövegezett alkotmányának előszavában, bevezetőjében sem kaphat helyet a keresztény gyökerekre való utalás! E globalizált világ nagyobbik hányadát már nem érdekli, nem érinti nem hatja át a keresztény erkölcsiség, a keresztény hitvallás. A két “Úr” közül végérvényesen a Mammont választotta ; – ” Kihűlt a sziv, elszállt a lélek,/ A vágy, a láng csupán a testé; / Heródes minden földi nagyság, / S minden igazság a kereszté…” ( Ady Endre: Karácsony ) Igen ma is minden igazság a keresztre feszített Krisztusé ! Ám mégis a hazugságé a diadal, mégis a hazug világ tombol! És nincs mit tenni, mert gyérül a hitvallók száma és hatása, ereje gyengül ; Amerikában már templomokat zárnak be. Napi újsághír: ” Garázs vagy drogrehabilitációs központ lesz a tavaly bezárt clevelandi magyar templom helyén.” – Jézus szavai: ” Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. (…) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, lesznek földrengések mindenfelé, lesznek éhínségek: a vajúdás kínjainak kezdete ez!” És a vég?! – El kell, jöjjön az idő amikor (amint “Róma s erős Babilon leomlott”) majd össze dől a globálbirodalom is ez a furcsa torz szülemény , maga alá temetve az imádott Mammont . – Mert nem történhet másképp!

Bármi történt is a mögöttünk hagyott két évezredben, Jézus születésének titka, Karácsony misztériuma, semmit sem veszített varázsából, az emberiség ünnepe maradt. Bár csillog-villog az a mesterséges hideg fény ami körülveszi, amely egyre zavaróbb, egyre bántóbb, mégis a belülről sugárzó fény az erősebb – mert az jászolmeleget áraszt . S a világon, a földkerekség legeldugottabb zugaiban is ünnepelnek és vágyakoznak az emberek egy szerethető, békés világ után, a krisztusi igazságok beteljesedését várva. Hit , remény s annak a bizonyosságnak az óhajtása, hogy a :

“Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”

Éles Mihály
2010.december,23.

Gondolat – Tiszaújvárosi Szemle

Kórus született

Jött   két varázslatos ember
tettvággyal,  lendülettel,
a Gondviselés vezérelte  őket,
a mindig, mindenütt, kórusépítőket.

Erdélyországból jöttek…
Szusszanásnyit ha pihentek,
tekintetük körbejárt e kies tájon
– s már hallották is:
miként zeng majd itt a zsoltár és a kánon!

A gondolatot követte a tett;
a Református Kórus így született!
A toborzóra jöttek sokan
össze is állt a négy szólam.

Kicsi volt az énektudás,
de nagy volt az akarás!
Magasan volt a mérce,
a kórus kapaszkodott,hogy elérje!

Nem tudtuk mi  a kis vagy a nagy terc,
mégis öröm volt minden  áténekelt perc.

Azóta eltelt tíz esztendő
melyben több a jó, mint a  felejtendő.
S, hogy mi az ami  felejthető lehet,
amit kihullathat rostáján az emlékezet!?

Talán az út  amely  verejtékes lehet,
de mindig az öröm forrásához vezet:
ahonnan az ének, lélektől lélekig száll!
Melyről így írt,száz éve Babits Mihály:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja mások énekét is szépnek.”

Már tízéves a repertoár
elhangzott népdal, népdalzsoltár,
énekeltünk himnuszt, örömódát
magunknak is szerezve  sok – sok  örömórát!

És, hogy mi az öröméneklésünk titka?!
– elárulom  –
öröméneklésünk titka:
az maga JÓZSI BÁCSI és JUDITKA.

Éles Mihály