Éles Mihály: Jött a kérés mondjak verset itt. Mondjak verset, de nőnapit! Töprengtem kicsit – mégis milyet – egy hosszút vagy két rövidet?… A döntés végül megszületett: a kettő mégis csak több, mint az egy – s ráadásul dupla élvezet! Ó, én úgy szeretem a Nőt, mint tüdő a tiszta levegőt, mert párom s barátom […]
“Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának” ( Ady Endre ) Ady Endre csaknem száz évvel ezelőtt megjelent verséből a fenti idézet első sora, nem kérdőmondat hanem szikár kijelentés, lélekhasító, szívfájdító megállapítás. De ” akiknek van füle a hallásra” azok kihallják belőle a máig ható, a ma is aktuális […]
BIKABALLADA Alkalmi vers az idősek farsangjára a Rímhányó Romhányi stílusában Egy fiatal tehén világra hozta fiát, a négy lábon is csak csetlő-botló, bikát. A kis bikácska olyan aranyos, szőre barna orra meg fitos. Mint kiskamasz eszes volt, jól tanult a bikaiskolában, örült is a sok marha – lesz értelmiségi a családban! És nagy bika lett […]
Élettársunk – a termőföld Az elmúlt két-három évben vajúdó termőföld tulajdonviszonyok – a meghozott, “Kárpótlási törvények” ellenére – rendeződni látszanak.Talán a kezdeti félremagyarázásokon, mesterséges akadályokon már túl vagyunk s aki termőföld tulajdonos akar lenni,azzá lehet,ha megvannak a feltételek.Reményeim szerint tehát véget ér mindörökre az a lidérces kor, amelyben egy idegen szellemű erő földnélküli pályára repítette, […]
Aulich Lajos, Damjanich János, Desewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westenburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly – ők voltak azok a honvédtisztek, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki a szabadságharcban folytatott tevékenységük miatt. Haláluk előtt néhányan könyvekből merítettek még erőt a rájuk váró legutolsó […]
Búcsú Illyés Gyulától A gyász és az emlék hozta csekélységemet is ide – országhatáron át, a Hargita tövéből –, Illyés Gyula koporsója elé. A gyász, mely az egyetemes, tizenötmilliónyi magyarságé, sőt a nagyvilágé, és az emlék: valamikori közös erdélyi utazások havas hangulata, a személyes ismerkedés romolhatatlan élménye. Kezdő írók és poéták mint égő csipkebokornak szavát […]
Zűrzavar nélkül nincs bolsevik hatalomátvétel Csütörtökönként Csurka Istvánra emlékezünk saját írásaival, beszédeivel Ezt már 1905-ben kipróbálták Oroszországban. Lázítás a cár ellen, merényletek, gyilkosságok, utcai vérfürdő kiprovokálása, majd a főpróba után, a háború poklában az 1917-es hatalomátvétel mind-mind a legteljesebb zűrzavar keretében történt. 1918-ban ugyanezt tették Magyarországon is, Károlyi őszirózsás forradalma csak és kizárólag annak a […]
Rákay Philip 3 ó. · HA TÓTH KRISZTINA ELFELJTETTE VOLNA, MI VOLT A VALÓDI SZELLEMI KÚTMÉRGEZÉS, FELFRISSÍTEM AZ EMLÉKEZETÉT… Tóth Krisztina kortárs költő hetekkel ezelőtt azzal került reflektorfénybe, hogy a haladó, liberális kultúraértelmezés és kánonátírás jegyében kivenné a kötelező olvasmányok közül Jókai Mór Aranyember című klasszikusát. Néhány napja pedig egy osztrák lapnak siránkozott a középkori […]
MÓRICZ ZSIGMOND: GÖRGEY ARTÚR Ha gyermekkorom magyar világának félistene Kossuth volt, akihez szinte imádkoztak, mint az üdvözítők egyikéhez, akkor ugyanannak a kornak megtestesült ördöge, sátánja, mefisztója Görgey volt [*] akiről csak a legmélyebb megvetéssel nyilatkoztak s a legenyhébb amit róla mondtak, az volt, hogy: «hogy nem akad egy tiszta szívű magyar ember, aki bunkóval verje […]
Móricz Zsigmond: Az élő vértanú Március tizenötödiki beszéd Ezernyi ezer apró gyülekezet ünnepli ma is március tizenötödikét. Egyre hamvahodottabb tűzzel, egyre patinásabb stílvirágokkal, egyre konzervatívabb hangulattal csillannak fel pár órára a nemzeti lelkesedésnek e tábortüzei. Hosszú évek, lassú évtizedek immár a szent pietás örökmécseseivé sorvasztották a magyar népnek eme pompás, jellemző házi ünnepét is. Hiába, […]