Az én nagy könyvem, Móricz Zsigmond: Erdély

– A hetvenes évek közepén, egy író-olvasó találkozón, Végh Antal pályakezdéséről szólva elmondta, hogy kik s hogyan álltak mellé és követték nyomon szárnypróbálgatásait. Elsők között említette Szabó Pált és Veres Pétert. A kérdésre, hogy vajon elégedett lenne – e, Szabó Pál ha élne és elégedett – e saját írói teljesítményével – Végh Antal?  Végh Antal , Bethlen Gábor Báthory Gábor fejedelemhez intézett szavaival válaszolt: ” A fejedelemnek, nagyságos uram, nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar: csak amit lehet…” Az idézet Móricz Zsigmond Erdély című trilógiájából, pontosabban a Tündérkert – ből való. Miért is említem együtt, egy kontextusban ezeket az írókat? Elsősorban tehetségük és írói teljesítményük okán, másodsorban pedig egyazon gyökerűek; mindegyikük a mélyen szegény, de tisztességes paraszti világból jött és ezt  a világot valósághűen emelte irodalmi, sőt  – kimondom – világirodalmi szintre. Ez az a világ, amelyben -” …közös pitvar, nyirkos földjére/ négy család köpte tüdejét.” (…) S tovább idézve Váci Mihályt ” … itt egy krajcár mindig hiányzik/ mely örök gyaloglásra hív.” Ez utóbbi két verssor természetesen Móricz Zsigmondra utal.Én pedig Móricz Zsigmond Erdély című regényét ajánlom szívesen olvasásra vagy  újraolvasásra. Az Erdély egy hatalmas regényfolyam, tulajdonképpen három regény –  Tündérkert, A Nagy Fejedelem és a Nap Árnyéka. A három részre vágott ország, amely a töröktől, némettől és testvérharcoktól dúlva, kivérezve várja sorsa jobbra fordulását. S jön a fejedelem, a  ” Nagy Fejedelem ” ,Bethlen Gábor okosságával, jó arányérzékkel, és persze politikai alkukötésekkel, ravaszkodással megteremti a békét, Erdély békéjét. Vallásszabadságot hirdet, virágzó gazdaságot és nemzeti kultúrát teremt. Mindezt Móricz varázslatos nyelvi fordulatai, utolérhetetlen lélek és jellemábrázolásai teszik maradandó élménnyé.

Megjelent a Tiszaújvárosi Krónika irodalmi rovatában, 2012-ben.

Éles Mihály

I love you, Lajos

Emlékeznek még?!… Ugye emlékeznek arra, hogy Miskolcon, felnőtt emberek ,,tüntettek”- kiabáltak önfeledten  Bokros Lajos megszorító csomagja mellett .  – ,,I love you, Lajos” feliratú trikókban feszítettek. Szeretlek, Lajos – nevetgéltek, mosolyogtak ránk a képernyőről, tekintetükben biztatás: szorítsd a nyakunkat, szorítsd csak, Lajos! Hát ilyen az ember  –  ezt tudomásul kell vennünk, bár nem természetes – de vannak közöttünk szenvedni szerető emberek s vagyunk, akik ettől szenvedünk. Nos, mindezt azért emlegetem fel, mert annyi év után most ismét csomagot hoz a ,,postás” – minden eddiginél súlyosabb csomagot. Örömködhetnek majd megint, magukra húzhatják újra mezt, mert az elkészült és a még készülő csomag kiagyalói között ott található Bokros Lajos neve is. Ezekkel a csomagokkal üzenik nekünk, hogy aki szeret szenvedni, az szenvedhet kedvére ájulásig, aki meg nem szeret szenvedni, az kiszenvedhet! A csomag tartalmazza a 30 százalékos gázáremelést, a 10-14 százalékos villamos energia-áremelést, adóemeléseket, új adónemek kivetését és még sok minden mást.
Az agyonszeretgetett nyugdíjasok megkülönböztetett figyelmet kapnak, mert nekik az önkormányzati választások után pótcsomaggal kedveskednek majd. E kiegészítő pótcsomag – feltehetően tartalmazni fogja a vizit-, és receptdíjat, a kedvezményes és ingyenes utazási lehetőségek korlátozását, és a tizenharmadik havi nyugdíj ,,megreformálását”, és így tovább. Elképesztő(!), ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen – a választások előtt – a csomag összeállítói még azzal házaltak, hogy igazságos Magyarországot akarnak. Ennek érdekében elveszik a gazdagoktól és a szegényeknek adják a javakat – akár Robin Hood a sherwoodi erdőkben –, teszem hozzá én. Hirdették továbbá, hogy Magyarországon soha nem látott jólét van, dübörög a gazdaság, a Lajtán túliakat pedig eszi a sárga-irigység a mi nagy jólétünket látva.

Aki ennek az ellenkezőjét állította, az rövid úton megkapta a sarkon áldozatra váró útonálló, olcsó hazudozó, rémhírterjesztő bélyegét. Ám a hangzatos szavakból ,,felépített” gazdaságot úgy előadni, úgy eladni, mintha az valóságos volna – nos ezt a metódust a világ más tájain – szélhámosságnak szokás nevezni.
De hát a hivatásos nagyotmondókat is elérte a nemezis, számukra is elkövetkezett az igazság pillanata. ,,Nagy a baj” – jelentette be az aktuális miniszterelnök. Nagy a baj, nem lesz osztogatás csak fosztogatás, mert a magyar gazdasági csoda, ez a virtuális ,,Pannon Puma”, ez a nagy lufi, lufisorsra jutott. Nem durrant, csak leeresztett, kifújt, megdöglött … –  De a rossz hírtől senki nem dőlt ,,kardjába” – megy minden tovább…
Ott tartunk, hogy ,,Patyomkin” – Magyarországon talán már csak a megszorítás valódi, minden más talmi! (Ja, meg még valódi az is, hogy a Hajdú-Bét kárvallottjai földönfutóvá, hajléktalanná válhatnak, mert a bankok elárverezik fejük felől a maradék szegénységüket is.)
De hát hogy is van ez?! – Nem volt sáskajárás, elkerült bennünket az El Nino, a cunami, elkerültek a szép nevű hurrikánok, nem volt világháború, sem világgazdasági válság! Elmaradt a huszonhárommillió romániai munkavállaló, s a határon túli magyarokat is sikerült ,,megmenteni” a magyar egészségügytől 2004. december 5-én.
Mi lehet akkor mégis a baj, hisz körülöttünk szárnyalnak, ha nem is magasan – a velünk együtt társult országok (?), Magyarország pedig elsőből – utolsó, csődország lett!
Lehet ennek a sarcnak, ennek a kíméletlen kizsákmányolásnak észérvű magyarázata? Természetesen magyarázat vagy még inkább kimagyarázás, mellébeszélés van több is a kelleténél. A valódi okokat majd talán titkosítják, ahogy szokás – legalább 99 évre, mi meg találgathatunk.
Lehet ez, lehetséges az, minden elképzelhető, még az is, hogy valahol valakik egyszerűen így döntöttek (!) – az előző és a jelenlegi kormánnyal sújtott – Magyarország sorsáról!
Éles Mihály

Megjelent a Tiszaújvárosi Krónika 2006. 09. 08. számában.


Éles Mihály

Testvérbátyám mlékezete

Testvérbátyám  utolsó szavai,  2006. április 26-án , 21 óra tízperckor.

“Édesanyám, édesanyám! Jaj Istenem, Istenem  –  ki fönt vár! Nagyon fáj! Milyen nap van ma? Húzzatok fel, húzzatok ki! Fogjátok a kezem, ketten vagytok, fogjátok mind a két kezem!”

Köszöntők ( Piroska és Magdi köszöntése)

Kedves Piroska, ezzel az aranylánccal szeretnénk ideláncolni Téged. Ez egy fölöttébb erős lánc mert a szeretet, az itteniek szeretete fűzi egybe a szemeket. A szeretet pedig nagy erő – s erőt adó érzés. Pál apostolt idézve: ” hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”
A szívpárnában is ott van a kis ” hangyácskák” szorgos keze munkáján túl, szeretetük, szívük melege. Ne csodálkozz majd ha idő múltán a párna melegíteni, lüktetni kezd, merthogy élő szeretettel van kibélelve! Kívánok Neked mindnyájunk nevében jó egészséget és békés nyugdíjas éveket!

Magdi születésnapjára.

Kedves, segítőkész pótmamánk Magdika – nem mondom meg –                                                                hányadik születésnapodon, szeretettel köszöntünk Téged!
Mindannyiunk nevében azt kívánom Néked,
hogy egészségben éljél meg még egyszer ötven évet!
Nekem pedig teljesüljön azon vágyam,
hogy a köszöntőt majd akkor is én prezentáljam!

Isten segítsen minket!
Éles Mihály

A Mammon üzenete

” Jaj a legyőzötteknek”…                                                                                                                                                                 ” Bár teljes mértékben tiszteletben tartom a magyarok jogát arra, hogy Magyarország számára törvényeket alkossanak, a magam részéről mégis csak sürgetném, hogy fontolja meg a következményeit annak, hogy ha az említett törvények a jövő hónapban változás nélkül lépnek hatályba.” Írja karácsony előtt küldött levelében Amerika külügyminisztere, Orbán Viktor miniszterelnöknek. – A kitétel, hogy “fontolja meg a következményeit” már nem is figyelmeztetés hanem ultimátum, nyílt fenyegetés!   Beavatkozás egy szuverén ország belügyeibe. A kifogásolt törvények (  alaptörvény, sarkalatos törvények, média törvény, egyházügyi törvény stb. ) felsorolási rendje, stiláris és tartalmi egyezősége  –  a honi sajtóban megjelentekkel,   már nem is okoz meglepetést. A levélből az is kiderül,  az amerikai külügyminisztert mélyen lesújtja, hogy egy kicsi de nagyhangú rádióadó, nem kapta meg az egyébként piaci alapon elkelt frekvenciát. Miként az is világraszóló botrány volt, –  Bécs, Berlin, Brüsszel, Párizs, New York  is üzent(!)  –   hogy egy háromszáz főt befogadó fővárosi színház élére, azt nevezték ki akit kineveztek. Vajon miért nem hallatja a hangját Amerika külügyminisztere, amikor magyarokat vernek mert  magyarul beszélnek. Vagy állampolgárságuktól fosztják meg őket csak azért mert a magyar nemzethez tartozónak is vallják magukat. A magyarországi demokráciáért aggódók miért nem tiltakoztak 2006-ban, amikor valóban lábbal tiporták az emberi jogokat. Gyanítom, hogy sem a tengerentúliakat sem Európa másik felét nem igazán érdekli a mi demokráciánk, tesznek ők ránk magasról!  Ám naponta értékelik le a forintunkat anélkül, hogy a gazdasági mutatók elmozdultak volna.  A józan ész azt mondatja, ehhez nem elégségesek a fent felsorolt, kifogásolt törvények, intézkedések,  –  ilyenekért eddig nem járt “tűzcsóva” a háztetőre. Mire hát ez az eszeveszett rágalomhadjárat ez a leértékelős játék, mire ez a büntető, bosszúhadjárat?! Igen  ez már a Mammon üzenete! Bűnhődnünk kell , hogy emlékezzünk és emlékeztessünk másokat  is! Mert  bizony  nagy “bűnt” követett el Magyarország választott kormánya azzal, hogy népsanyargatás helyett a bankokra vetett ki adót! Bűnös Magyarország kormánya mert több százezer  magyarnak nyújt segítőkezet, hogy kikerüljön a bankok és  az előző kormányok által is létesített csapdából. Olyanokon akar segíteni rögzített árfolyamú végtörlesztéssel vagy lakóingatlanuk felvásárlásával, akiket  csúnyán átejtettek a bankok s a kormányok. Vajon kinek az érdeke, hogy milliók váljanak földönfutóvá az országban?!   A láthatatlan   pénzhatalom, a MAMMON arca körvonalazódik, nagy erők mozdulnak meg nagy érdekek mentén  –  most már a látszatra sem figyelnek. Lehet persze összeesküvés elméletről beszélni, bagatellizálni a történéseket, a veszedelem attól még veszedelem marad. Egyre világosabb a kép, a magyarokkal el kell bánni, le kell számolni velük mint már  annyiszor történelmünk folyamán. Vae victis! Éles Mihály

Fáj

Nagyon fáj nekem – Téged így látnom;
amint tört gerinccel fekszel az ágyon.
Ezt tette veled játékból – a kutya,
nekem pedig ez lett – maga a Golgota!
Fogoly vagy.  Börtönöd az ágy,
melyen nincsen  se zár  se rács.
Én vagyok őrződ, – “börtönőröd”
míg a kórt végképp le nem győzöd.
Meglásd eljön a szabadulás,eljön a csoda,
de addig  nekem ez marad – maga a Golgota!
2011. október 22.

 

Egy napon – el kell menni…

Ha majd e világból el kell menni,
nem fogok senkitől elköszönni!
Itt hagyok mindent, amiért érdemes volt élni
amiért érdemes volt reggel felébredni.
Maradjon minden úgy mintha itt lennék,
maradjon minden valós – és ne emlék.
A maradók csodálják a felkelő Napot,
mely életre cirógatja az elvetett magot,
hallgassák Lisztet, hallgassák Bartókot,
szeressék ahogy van a TEREMTETT  VILÁGOT…

Ha eljön a  végső óra…

Várva a hívó szóra
imádkozom Istenhez;
teremtsen lelkemben rendet!
Vezesse lelkem a transzcendens világba,
mert megfáradt itt  e földi bolyongásba.
Nem hagyok örökül talmi kincseket;
legyen az utódok jussa is :  – ” Hit, remény, szeretet.”

Éles Mihály

2011.augusztus 14.

 

 

Köszönet Szutor Pistának ( rókabérci hétvégéért)

Kedves Tenorista Pista!

                    
Nem esik nehezemre nekem,                      
hogy a hétvégét megköszönjem.
Teszem ezt annak ellenére,
hogy az eleje jobb volt mint a vége.

Tartson hóttig a barátság s a béke,
az örömködésnek sose legyen vége.
Ezt kívánja Miska a Basszista,
aki egyáltalán nem rasszista!

Nyelv és irodalom

Irodalomról, versről és prózáról fogunk beszélni az elkövetkező időkben. A gondolatok közvetítője, kötőanyaga az anyanyelv. Az anyanyelv amelynek a minősége az irodalom minősége is. Minél nemesebb ez a kötőanyag annál masszívabb, időtállóbb az irodalom építménye. “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok életem legnagyobb eseménye melyhez nincs fogható (…) Naponta sokszor gondolok erre. Éppen annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok”. A nyelvművész Kosztolányinak, anyanyelvünk szerelmesének ihletett gondolatai ezek. Szerinte a nyelv legyen katedrális, a lélek temploma, szentély ahova csak áhítattal, illő alázattal lehet és érdemes belépni. Azt gondolom nekünk magyaroknak nincs okunk panaszra, nyelvünk kiállja a próbát más nemzetek nyelvével összehasonlítva is . Álljon itt néhány külhoni tudós, irodalmár, neves személyiség, véleménye a magyar nyelvről.
Sir John Bowing nyelvész: ” A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke (…) Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét.”
Jakob Grimm meseíró, az első német tudományos nyelvtan megalkotója: ” A magyar nyelv logikus és tökéletes felülmúl minden más nyelvet…” George Bernard Shaw nobel-díjas angol író: ” Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdülését.” Giuseppe Mezzofanti bíboros (1774-1849) 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Egy német költőnek mondta a következőket: ” Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
, – A bíboros nyilvánvalóan Petőfire gondolt! Most három – a Tiszáról – írt verset fogok felolvasni. Keletkezésük között körülbelül hetven-nyolcvan év telt el. Az első a nyelvújítás előtti időkben a XVIII. században, a második a XIX. században, a harmadik pedig a XX. században íródott. Közös bennük a természet gyönyörűséges megjelenítése, sugárzik belőlük a természetszeretet a természetcsodálat!

2011. febr. Éles Mihály

Zombory Tibinek

Éles Mihály

ZOMBORY  TIBINEK

2011. január

 

Az iwiw- en  láttam, hogy elérted a hatvanhatot!
Ajánlom meg ne állj, hagyd el amint tudod,
csak röpke négy év és máris itt lesz a hetven,
én megvárlak, hogy együtt hetvenkedjünk ketten!

Válasz erre:

Köszönöm Misikém, de – mint Te is tudod –

Mit ez a szám jelez nem érdem,  ÁLLAPOT!

Így van ez barátom, szóra sem érdemes,

Állapot csak, és még nem is kellemes!

Tibor